A Miskolcon élt szülőktől származó, az egykori Szovjetunió területén született, ma Kanadában élő Vladimír Rott A sors ellenében I. című kötetének az Orpheusz Kiadónál megjelent II. kiadásának bemutatója – az ünnepi könyvhét keretében – június 6-án, kedden délután 3 órakor kezdődik a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Görgey A. u. 11.) A szerzővel beszélget: Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító.
Vladimír Rott szülei 1931-ben költöztek Miskolcról, munkaszerződéssel próbáltak szerencsét az akkori Szovjetunió területén lévő Belorussziában. Így lett 1935-ben a kisebbik Róth fiú, Vladimír születési helye Bobrujszk. Az ottani fakombinátban dolgozott a családfő, amikor 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, és egy kolimai táborba internálták. Tíz évre ítélték, de 1948-ban sem térhetett vissza Belorussziába, a magadani kerület Szuszuman nevű faluját jelölték ki számára lakóhelyül. Róth Ferenc 1950-ben nyomtalanul eltűnt a tajgában, miközben az erdőt mérte föl. Sohasem derült ki, mi történhetett: megfagyott vagy rossz emberek végeztek vele.
Így Róth Ferenc felesége, az abaúji Garadnáról származó Spielberger Regina egyedül nevelte fel gyermekeit. Számtalan megpróbáltatást és megaláztatást kellett átélniük: szegények, ráadásul gyanúsak is voltak – mint a nép ellenségei, idegenek, magyarok és zsidók. Szerencsére „a sors ellenében” is talpon maradtak, a fiúk jól tanultak. Vladimír Tomszkban végzett a műegyetemen. Magyarországra huszonöt éves korában engedték először. Ekkor találkozott 93 éves nagymamájával, és zsinagógát is itthoni látogatásakor látott először. Igyekezett megkeresni rokonait, de mint írja: 54 unokatestvére közül 34 nem jött vissza Auschwitzból.
Műszaki sikereinek, tudományos előmenetelének, és egyik unokatestvére támogatásának köszönhetően 1974-ben Torontóba utazott, ahonnan, mint írja, „elfelejtett” visszamenni a Szovjetunióba. Ezután már „csak” a családját kellett valamiképpen kivinnie, egyesítenie. Szerencsére a tizenéves kora óta vezetett naplóját is sikerült kimenekítenie, és a családi dokumentumokat, a levéltárakból „kiszabadított” leveleket is megmentette, így ezek alapján kezdhette el 2005-ben a család történetének megírását. „Nem vagyok író – fogalmazta meg a szerző kötete előszavában –, de mesélnem kell eseményekről, emberekről, akiknek az emléke nem szabad, hogy eltűnjön.”
Az orosz és az angol kiadás után 2008-ban magyarul is megjelent A sors ellenében I. című kötet, majd 2016-ban az Orpheusz Kiadó gondozásában – az emberi Erőforrás Minisztériuma támogatásával – elkészült a második kiadás is. A kötet kiegészítéseként – a fennmaradt dokumentumok, megmentett levelek felhasználásával – készült egy vándorkiállítás is, ezt egy későbbi időpontban láthatja majd a miskolci közönség.