Mit olvas Györgyei Géza író?

Györgyei Géza (képünkön jobbra) író, a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának miskolci titkára folytatja legutóbb megjelent, Lélek a mélyben című kisregényének történetét. A vázlat már elkészült, gyarapodnak a jegyzetek, tehát ír szorgalmasan. Arra kértük, ajánlja olvasóinknak a saját kötetét, és ossza meg velünk, mit olvas mostanában ha éppen nem ír.

A barátaim, jó ismerőseim tehetségük mellett szorgalmasak is. Az ünnepi könyvhét tájékán megjelent köteteikből megajándékoztak szép számmal. A dedikálásukért megígértem az olvasást, ami nem is esik nehezemre, mert rendes íróember nemcsak ír, olvas is.
Csorba Piroska a gyerekversek után picit feljebb lépett, a Falra hányt borsó-t már kamaszoknak szánta, de nekem is szép szavakkal ajánlotta, így versolvasással kezdtem az ajándékokat. Egy-egy jó vers egyébként is ráfér mindenkire, aki hajlamos néha eltűnődni a versbe rejtett üzeneteken. Serfőző Simon Semmi sem úgy van című prózakötete is tele van a naiv ember csalódott üzeneteivel, melyeket a közelmúltból küld a ma olvasójának. Vasy Géza így összegez: „A huszonéves fiatalember és az idős férfi számvetése mintázódik egymásra, s ezzel alighanem a leggyakoribb huszadik századi magyar életsorsot tette példázatossá.”
Lehet, a bőség zavara, vagy az ígéretek miatt több könyv is van az asztalomon. Sarusi Mihály Kopóirat című kötetének a vége felé járok. Nem könnyű olvasmány, a kommunista politikai rendőrség által szorongatott magyar értelmiség sorsáról, szintén a közelmúltból.
Úgy tűnik, minden ismerősöm, barátom a szerelem, a könnyű, boldog évek történetei helyett a múltba nyúlt vissza PC-re áthelyezett pennájával. Így tett L. Simon László is a Polgári kultúrpolitika című legújabb kötetében. Igaz, ő csak néhány évvel korábbi véleményeit osztja meg az érdeklődő olvasóval, aki megpróbál eligazodni ebben az élet-halál harcnak tűnő, szögletesre sikerült, kusza kultúra világában. Én is abban a reményben olvasom, hogy ha okosabb nem is, de talán kicsit tájékozottabb leszek, mi is történt körülöttünk, és mi várhat még az úgynevezett kultúrmelósokra.
Ha betartva ígéretemet, túljutok a dedikált példányokon, már előkészítettem magamnak egy kis nyári felüdülést. Régi kedvencem, Gerald Durell Rokonom Rosy című kötetét, abban a biztos tudatban, hogy csalódás nem érhet, emlékezve a korábbi könyveire. Tartós tiszteletemet volt szerencsém leróni Korfu szigetén Durell egykori lakóházában, ahol j ó néhány művet alkotott. Mondtam is magamban, az ablakon kinézve a csodálatos tájra, hogy na ja, így könnyű volt.
A legutóbb megjelent Lélek a mélyben című kisregényemet azoknak ajánlom, akiket érdekel a közelmúlt történelme – no tessék, már megint a történelem – , az 1968-as prágai tavasz vérbefojtása a Varsói Szerződésbe kényszerített magyar kiskatona történetén keresztül, akinek életét örökre megváltoztatta egy szörnyű pillanat, ott a Felvidéken, a tankokkal való bevonulás alkalmával.
Mit olvas Korpa Tamás költő?
Mit olvas Fecske Csaba költő?
Mit olvas Vitkolczi Ildikó író?
Mit olvas Jenei László író?
Mit olvas Vass Tibor költő?
Mit olvas Finta Éva költő?
Mit olvas Serfőző Simon író, költő?