Életképek – sorstöredékek címmel Ferkovics József grafikáiból és Horváth János festményeiből látható kiállítás a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtár első emeletén.
A két művész két év különbséggel született, az ország két végében. Egyikük intézetben nőtt fel, másikuk szüleivel, hét testvérrel. Közös kiállításukra Ferkovics József sorstöredékeket hozott: Holocaust-sorozatának grafikáit. Horváth János viszont életképeket: színes, álomszerű, fájdalmasan is életigenlő festményeit. A két különböző alkotó munkái nem ellenpontozzák vagy kiegészítik egymást – hanem kikerekítik a történetet.
Horváth János: Faágon ülve
Horváth János 1963-ban született a Borsod megyei Szikszón. Első mestere, Szentirmai László már alsóvadászi általános iskolai évei alatt felismerte és támogatta tehetségét – és a művészet azóta folyamatosan jelen van az életében. 1982-től villanyszerelőként dolgozik, ugyanazon a munkahelyen, a Tiszai pályaudvaron. És szinte mindennap fest, „mert festés nélkül talán még nehezebb lenne elviselni a mindennapok terhét”. A festményein egy szabadabb, boldogabb világot idéz meg a maga és a nézők számára.
Főiskolai végzettségű szociális munkásként nagyon fontosnak tartja a közös alkotást a helyi lakosokkal, elsősorban gyerekekkel. Nemcsak a bódvalenkei Freskófalunak volt művészeti vezetője (2009), de tartott festőtábort, közös festőalkalmakat több miskolci helyszínen, mindig szegény, jórészt roma gyerekekkel, fiatalokkal. Munkájáról, életéről Osgyáni Gábor rendezésében készült dokumentumfilm Hatszáz év után az első címmel.
Ferkovics József: A komáromi bunkerban
Ferkovics József 1961-ben született a Zala megyei Letenyén. Szülei elváltak, mire megszületett, ő pedig állami gondozásba került. Kitűnő rajzkészsége már gyermekkorában feltűnt tanárainak, rendszeresen és sikerrel nevezték be rajzpályázatokra. Mégis vájártanuló lett. Ám emellett, és majd ezután is tanul festészetet és grafikát, a budapesti Képző- és Iparművészeti Főiskolán Pajzs László és Fóti Ernő diákja volt. Jelenleg Szombathelyen él.
Ferkovics József alapvetően grafikus, de nem tud ellenállni a színek vonzásának, így időről jelentkezik olaj-farost, olaj-vászon és temperaalkotásokkal is. Az elsők között csatlakozott a Bódvalenke – Freskófalu projekthez. A realista és az impresszionista hagyományokat folytató alkotók közé sorolható. „Töredezett emlékek – sorstöredékek” című sorozatával a Holocaust áldozatainak állít emléket. Nem felejtve el a szenvedéstörténetekbe beleszőni a cigány áldozatokat sem.
A február 27–március 12. között látogatható tárlatot Kákóczki András művészettörténész, a Miskolci Galéria vezetője nyitotta meg – az alkotók jelenlétében.