A Tokaji Írótábor keretében Örökségünk ’56 címmel kamarakiállítás nyílik a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár gyűjteményének felhasználásával augusztus 11-én, csütörtökön délután negyed 6-kor a tiszaladányi Győri Elek Művelődési Házban.
Az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából az idei, 44. Tokaji Írótábor tanácskozásának témája: 1956 a magyar művészetben. Az augusztus 10-től 12-ig tartó tanácskozás előadói arra keresik a választ, hogy XX. századi történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye mennyire és milyen formában épült be a művészek alkotásaiba az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház és filmművészet, a tánc stb. területén egyaránt. Arról is szó lesz, hogy mennyire van jelen a forradalom emléke a középszintű irodalom- és történelemoktatásban, a köztudatban, a közgondolkodásban.
A Tokaji Írótábor résztvevői hagyományosan a tanácskozás másnapján – az idén augusztus 11-én – Tiszaladányba látogatnak, hogy emlékezzenek a írótábor elődjének tekinthető tiszaladányi írótalálkozókra. Megkoszorúzzák az írótáborok emlékfalát, a közösségi házban irodalmi műsorral idézik 1956 emlékét, és itt nyílik a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár által rendezett Örökségünk ’56 című kamarakiállítás. Az elsősorban könyvekből, 56-os dokumentumok másolataiból rendezett tárlatot dr. Prokai Margit, a miskolci könyvtár igazgatója nyitja meg.
A megyei könyvtár és Miskolc város irodalmi múltjának is jelentős eseménye volt 1956. október 23-án a miskolci születésű Szabó Lőrinc első és egyben utolsó miskolci irodalmi estje, melynek egyik szervezője az akkori II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár volt. Az előadásra vonatkozó bejegyzés a könyvtár munkanaplójában is olvasható. Csupa nagybetűvel: IRODALMI ELŐADÁS. Alatta a következő naphoz tintával írták: „Október 23-tól december 2-ig zárva a forradalmi események miatt.” Majd utólag ceruzával a forradalmi elé került az „ellen” szó. „De a ceruzás korrekció csak halovány kísérlet maradt az erős, határozott, tintával írt betűk előtt. A könyvtár korabeli munkanaplója tehát arról tanúskodik, hogy a munkatársak forradalomnak értékelték az eseményeket” – olvashatjuk a könyvtár 60 évének eseményeit feldolgozó könyvtártörténeti kötetben. Amikor ezt a rendezvényt elkezdték szervezni, senki sem sejthette, hogy ezen a napon Budapesten tüntetés lesz és kitör a forradalom. Miskolcon a Kossuth utcai szakszervezeti székházban tartott Szabó Lőrinc-esten a bevezetőt Illyés Gyula mondta, a házigazdák nevében pedig Csorba Zoltán miskolci magyartanár köszöntötte a vendégeket. Az irodalmi est utáni napon, október 24-én Bihari Sándor költő a vasgyárból indult tömeggel együtt érkezett Miskolc belvárosába. A Borjúláncon című kötetében írta le, hogy Papp László festőművész barátjától tudta meg, hogy Szabó Lőrinc a Hunyadi utcában egy emeleti ablakból sírva nézte a tüntetőket. Másnap már úgy írta le Miskolcot a költő, hogy itt volt „a vihar csöndes centruma”.
Az egykor Miskolcon tanult majd idős korában Miskolcon letelepedett és végül itt elhunyt Szalay Lajos Kossuth-díjas grafikusművész az 1956-os forradalom idején Buenos Airesben élt. A rádióadásoknak, az újsághíreknek köszönhetően értesült a magyarországi eseményekről. Szalay hallgatta a híreket és „lerajzolta a forradalmat”. Ezekből a lapokból áll az SOS – El drama de Hungaria című mappa, melynek születésére így emlékezett vissza a művész: „Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat. … Hallgattam a rádióban a híreket, és rajzoltam. A rajzok a rádióhírekre érzett személyes megindulásom grafikus vetületei.”
A mostani tiszaladányi kiállításon több olyan könyvet, folyóiratot is bemutat a könyvtár, amelyekben megemlékeznek – versben, prózában, tanulmányban – Szabó Lőrinc miskolci estjéről, Szalay Lajos 1956-tal kapcsolatos műveiről, de több egyéb ’56-tal emlékével kapcsolatos helyi kiadvány, korabeli dokumentum, újság- és röplapmásolat is segít abban, tisztelettel emlékezzünk örökségünkre.