Egy elfeledett költő: a kárpátaljai Sáfáry László címmel Finta Éva beregszászi születésű, Sárospatakon élő költő, főiskolai tanár tart előadást március 23-án, csütörtökön délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey Artúr u. 11.). Sáfáry László verseit Lukács Gábor színész adja elő.
Sáfáry László verseit ma már csak kevesen ismerik. Pedig a két világháború közötti kárpátaljai magyar költészet igen jelentős képviselője volt. Életében mindössze két verseskötete jelent meg, a Lendület (1931) és a Verhovina (1935). Emberi és költői sorsa egyaránt tragikus: torzóban maradt az életmű. A hivatalos értesítés szerint 1943-ban a Don-kanyarban eltűnt. Élt 33 évet. De szerencsére nagyon sok verse fennmaradt.
„Sáfáry László költészete bár sem terjedelmét, sem kvalitását illetően nem ostromol csúcsokat, jelentősége messze túlmutat önmagán. Szerepének nagysága abban rejlik, hogy hídként kapcsolja egybe a történelmi Magyarország irodalmi életének teljességét az elcsatolt, szétzilált területek vergődő önkeresésével, a saját hangjuk megteremtésén gyötrődő vidékek magányos pusztulásélményével, s a nyelvet sem hagyja magára. A példamutatásban és a saját, önálló arculat megrajzolásában van elévülhetetlen ereje” – írja Finta Éva, a Sáfáry László életét és munkásságát bemutató Hazamegyek című monográfia szerzője a könyv fülszövegében.
Finta Éva kutatásainak köszönhetően kiderült az is, hogy a miskolci irodalmi lap, a Napjaink az 1985/11-es számában közölte Sáfáry László 1930-ban vagy ’31-ben írt Megérdemled című versét.
Megérdemled
A dombtetőn a kis fa
Áprilisban
Merész csipőjű lombba omlott.
A májusi
Madárraj elkerülte megkopott kegyét.
Megelőzted a tavaszt?
Ne fájjon, hogyha megharagszik.