Szent Lőrinc a katolikus egyház leginkább tisztelt szentjeinek egyike, a III. században halt vértanúhalált. Valószínűnek tartják, hogy II. Sixtus pápa diakónusa volt. Amikor a pápát elfogták, rábízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza szét az egészet a szegények között. Lőrinc a kapott feladatot elvégezte, ezért kegyetlenül megkínozták, de még a fogságban is a betegeket gyógyította, a megtérteket megkeresztelte. Egyes vélekedések szerint elevenen elégették, a máglyán is a bűnös világot siratta.
A szegények, a könyvtárosok, a tűzoltók, a tűzzel dolgozó pékek és cukrászok tekintik pártfogójuknak. Az égési sebek, láz, szemfájás enyhítésére is hozzá lehet fohászkodni.
Több időjárással kapcsolatos regula is kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyek már azt jelzik, hogy a nyárnak lassan vége lesz. Szegeden azt tartják, hogy a fák Lőrinc napjától már nem fejlődnek tovább ebben az esztendőben. A népi hiedelem szerint az utolsó nap, amely alkalmas fürdésre, mert már hideg lesz a víz.
A borászok az e napi időjárásból és a hegyen tartott szőlőmustrából a várható szüretet jósolgatják. A Lőrinc napi eső egyes vidékeken jó bortermést ígér. A többi gazda viszont a napsütéses, szép időnek örül, mert az hosszú, szép őszt, és bőséges gyümölcstermést jelent.
A legismertebb babona a dinnyével kapcsolatos, mely szerint a dinnye Lőrinc napjától már nem olyan finom, mint addig, mert a belseje lucskos lesz, meglevesesedik, elvizesedik, ízetlenné válik, túlérik. „Itt járt Lőrinc, jól megkotorta a dinnye belét”. Máshol úgy mondják: „Lőrinc belepisil a dinnyébe...”Az Ipoly mentén ezt a megfigyelést az uborkára is vonatkoztatják: "Ugorkát eltenni csak Lőrinc előtt érdemes, utána már haszontalan (rossz ízű) lesz."
Augusztus 10 és 13 között, ha éjszaka tiszta az idő látványos égi jelenségeket láthatunk, melyet a népnyelv hullócsillagoknak nevez. Aki ilyenkor kíván valamit, annak vágya teljesül.
A magyar néphagyomány „Szent Lőrinc tüzes könnyeinek" nevezi a hullócsillagokat utalva a vértanú szenvedéseire.