Minden év augusztus 20-án a magyarság Szent István királyra és a keresztény magyar állam megalapítására emlékezik. Mária Terézia 1771-ben országos ünneppé nyilvánította I. István király temetésének és szentté avatásának évfordulóját. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet Szent István jobbjának a tiszteletére.
Az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem tarthatták meg az ünnepet, de a kiegyezést követően fokozatosan visszanyerte korábbi státusát, és 1945-ig a nemzeti ünnepek közé tartozott.
A kommunista rendszer számára vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, ezért az új kenyér ünnepének nevezték el, ekkor sütnek először kenyeret a frissen őrölt lisztből.
1949-től az alkotmány napjaként ünnepeltük, viszont a rendszerváltozás óta, 1989-től ismét a régi tradíciók szerint rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet, és körbe viszik a fővároson a szent ereklyét.
Az első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i döntése Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította. Magas állami kitüntetéseket adnak át és sor kerül a protokolláris és diplomáciai kapcsolatokban szokásos érintkezésekre is.
Régen nem fűződtek különösebb szokások Szent István napjához. Egyes vidékeken ekkor rendezték meg az aratási felvonulást. A kalászokból font koszorúval a templomhoz vonultak, ahol imával adtak hálát, hogy az aratási munkákat befejezték. Néhol úgy tartják, hogy István napkor költöznek el a gólyák melegebb vidékekre.
Általános megfigyelés szerint, amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz 40 napig. Ha jó az idő Istvánkor, bőséges lesz a gyümölcstermés. Ha rossz idő járja, nem számíthatunk jó termésre.