Nagyon régen a naptár a Nap járásához igazodott. A Napisten születését december 25-én ünnepelték, ezért innen számították az új esztendőt is.
A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, XI. Ince pápa tette 1691-ben e napot a polgári év kezdetévé.
Az e naphoz fűződő hagyományokkal, különféle jóslásokkal, varázslásokkal, praktikákkal.a gazdasági élet, a háztartás, a család szerencséjét kívánták megalapozni.
Újév napján szerencsét hoz, ha elsőként férfi érkezik látogatóba, vagy ha sikerül megfogni egy kismalac farkát.
Különféle jókívánságokkal köszöntötték egymást az emberek:

„Adjon Isten minden jót,
Jobb időt, mint tavaly volt,
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!”

Reggel a legények és pásztorok mindenféle eszközzel zajt keltettek, hogy elűzzék a gonoszt. Kolompokkal, ostorpattogtatással felébresztették az alvó állatokat, hogy a másik oldalukra forduljanak. Azt gondolták, hogy ettől egészségesebbek lesznek, jobban szaporodnak és gyarapodnak az új évben. Ez a szokás a kongózás.
Úgy tartották, hogy amit újév napján tesznek, az egész évükre hat. Ezért volt szokás újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Tartózkodni kellett a veszekedéstől, hogy ne költözzön be a házba a perlekedés. Nem volt szabad bármit kiadni vagy eladni a házból, mert az azt jelentette, hogy egész éven át minden kimegy a házból. Általában munkatilalom volt, tilos volt főzni, mosni, varrni, állatot befogni.
Január első napja alkalmas a férjjóslásra is: amilyen nevezetű férfit látott meg a lány először reggel, olyan nevű lesz a férje. Ólmot is öntöttek, a kialakuló formából leendő párjuk foglalkozására következtettek, de galuskafőzéssel, almahéjdobálással, sőt a disznóól megrugdosásával is tudtak jósolni.
Más ünnepekhez hasonlóan az újévnek is megvannak a táplálkozási szokásai. Fontosnak tartották hogy a főétkezéskor egész kenyeret szegjenek meg, mert így egész évben lesz a családnak kenyere. Tilos volt baromfihúst enni, mert azzal elrepül a szerencse, míg a disznó előtúrja azt.
Szokás volt sok lencsét, rizst, kölest fogyasztani, ugyanis a sok apró mag pénzbőséget jelent.