Szent Dömötör katonatisztként halt vértanúhalált, zománcképe megtalálható a Szent Koronán.
Dömötört törökűzőnek is nevezték, mivel a törökök a hideg beálltával, Dömötör napján mindig beszüntették a harcot.
Az ország keleti felén nem Vendel, hanem Dömötör a juhászok patrónusa. Ekkor számoltak el a gazdákkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat, ezért nevezték a napot juhászújévnek. Az áldomást követő bálokat, mulatságokat juhászbálként, juhásztorként, juhbálként, dömötörözésként emlegették.
Szegeden a tanyai pásztorok zászló alatt vonultak fel a Dömötör-templom búcsújába, ahol a mise után a juhászok a plébánia udvarán birkapaprikást főztek, feleségeik rétest kínáltak.
Több településen Szent Dömötör napján állatvásárok voltak. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.
Dömötör napjához fűződő szólások:

• neki minden nap Dömötör napja vagyon, azaz bizonytalan a sorsa, de azt is jelenti, hogy sokat ivott, jót mulatott.
• Dömötör juhászt táncoltat, azaz egyszerre utal a szólás a mulatságra és az esetleges hiány miatt "megtáncoltatott" juhászra.