Szent Egyed a tizennégy segítőszent egyike, a VIII. században élt Franciaországban. A bűnösök szószólójaként, a szoptató anyák védőszentjeként, a jószágok védelmezőjeként tisztelik.
Patrónusuknak tekintik még a pásztorok, a koldusok és a leprások is.
A középkori egyházban köménymagot szenteltek a nevében, hogy az állatokat megvédjék a betegségektől és a rontástól.
E nap időjárásából is jósoltak: a meleg, napsütéses időből hosszú, szép őszre lehet következtetni, míg az e napon hullott eső, hideg évszakot jelez. Tehát, ha szép az idő, az ősz is igen kellemes, a bor jó ízű, "itatós" lesz. Egy másik regula szerint "Egyed, ha fenn hordót görget, jól terem jövőre a földed".
Egyed napján kezdték el a búza és a rozs vetését a bő termés reményében. A szőlősgazdák virradat előtt meztelenül végig járták a szőlőt, a négy sarkán összekötötték a gallyakat, hogy a gonosz erőket távol tartsák. Az előrelátó gazdák ekkor fogták hízóra a disznót, ha karácsony táján le akarták vágni.
Tréfás találós kérdés is kötődik ehhez a naphoz:
Mikor van a túrós csusza neve napja? - Egyed napján.