Szeptember legnagyobb ünnepe a katolikusok számára a Kisasszony-nap, Szűz Mária születésének ünnepe. Az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus zárónapja, Magyarországon kedvelt búcsúnap. Fecskehajtó Kisasszonyként is emlegetik, hiszen ilyenkor már készülődnek a vándormadarak.
A Nap táncolva kel föl e napon, örül Máriának – tartják a mezőkövesdiek. Néhol e nap hajnalán a vallásosabb asszonyok kimentek a határba és egy domboldalon várták a napfelkeltét. Úgy gondolták, hogy az arra érdemesek a felkelő napkorongban megláthatják Szűz Mária alakját.
"Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!" - figyelték meg a régi emberek. A szőlősgazdák rigmusa is mondja: "Szeptemberi meleg éjszakák, finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek". Bugyborékos vagy ritkaszemű eső, esős időszakot jósol.
Készültek az őszre: az asszonyok igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket. A férfiak ilyenkor kezdték el a szántást és az őszi gabona vetését. A vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a harmatra, hogy a Jóisten szentelje meg. Az ilyen búzáról azt tartották, hogy nem üszkösödik meg, és bőven terem.