Érintések Egy kiállítás képekben1. kép Érintések(Most legyen az elején kissé kellemetlen, de a végére minden álljon össze.)Hunyd le a szemed. Képzeld el, hogy körülvesz a semmi. Légüres tér, Fekete lyuk. Amit csak akarsz – csak legyen üresség. Beburkol, mint valami fekete burok, de nem szelíden, mint a bársony vagy selyem. Nem. Körülölel, fogva tart és nem ereszt. Megkötött, mint a beton. Vagy legyen tényleg a semmi. Mondjuk a világűr. Egy olyan helyet képzelj el, ami rossz napok után, jó, elringató álom helyett jön, váratlanul, vágatlanul és kéretlenül…Megérint a magány, tényleg az, ami csontodig hatol – mint a hideg télen. Snitt.Most valami kellemes legyen. Jöjjön egy hang, ami kedves neked. Mondjuk egy karácsonyi csengettyű. Vagy legyen madár. Pacsirta vagy fülemüle. Kékmadár. Szálljon a válladra. Legyen jó ez az érzés. Kellemes. Simogató. Most megérint egy gondolat. Most érintsen meg egy szó. Egy igazán jó szó. Ölelő. Beburkoló, felemelő. Átlényegítő.Most képzeld, hogy ülsz a réten. Magas a fű, szinte alig látsz most mögüle, ahogy szemmagasságodig elér. És van itt még valami. A zöld mögött van kék, piros, fehér és sárga – a nyári rét vár, a maga sok-sok színével és csodájával. Simogat a fű, simogat a szél, simogat az az érzés, hogy minden a legnagyobb rendben van: jó helyen vagy, itt és most, jó időben.És van itt még valaki. A számodra kedves ember. Megérint, átölel. Megmelegszel ebben az ölelésben.Érintések – oda és vissza. Lélekmentő. (Mint egy lakásfestés – zord időben) Minden a helyére kerül. De ami a legfontosabb: te vagy a helyeden.2. kép Érintések Most legyen valami vizes, valami selymes, valami karcos, valami, ami olyan, mint az anyaföld, de ízre finomabb. Legyen agyag.Legyünk egy fazekasműhelyben.Katona Sándor fazekasmester – hirdeti a cégér.A nagypapa és Korond, ahol jó a nyarakat tölteni.Itt az idő nem múlik, hanem telik.Megérint a műhely kissé dohos, de számodra kedves szaga. Nem szag ez, olyan igazi, gyermekkori, mesét rejtő és csodákat ígérő illat.Lehet, hogy még nem próbáltad, de most ülj a korong mögé. Olyan régi, olyan igazi lábbal hajtós. Agyagot vizez, ráhajít, odaragad. Most kezet vizez – nem hajít rá. Most érintsd meg ott, ott alul a lábaddal – szépen kezd el hajtani. Lassan, ütemesen. Most tedd rá a kezed, oda, kissé oldalvást. Megérinted az anyagot – szépen kezd formálódni kezed által, domborodik, ahol kell.Kerekedik, mint a világ körülötted.„Pici lány koromban…valahányszor Korondon nyaraltam, minden egyes alkalommal valami jót, valami szépet hozzám csaptak. Egyszer a főzésben, egyszer a viselkedésben, egyszer a hovatartozásban, egyszer meg csak egyszerűen azt tették velem, hogy megtanítottak létezni. Hallgatni a fű növését, hallgatni a patak csobogását, fazekalni.”3. kép Érintések Legyen két város. Barátok temploma. Vártemplom. Kultúrpalota. Rózsák tere. Négybástyás vár. Marosvásárhely. A szülőváros.Menjünk a Maroshoz! Gyere, add a kezed! Szaladjunk le a partra. Nézd, a víz, mint ezernyi apró gyöngy. Selymes, hívogató. Megérinted. Megfognád, de már nincs a tenyeredben. Apró gyöngyökként gurul alá.Szeged. Fogadott városod – az itteni Marosvásárhely. Megérint valami a régmúltból, valami víz, valami szép, valami fájdalmasan gyönyörű. 200. jubileumi kiállításod színhelye. Menjünk a Tiszához! Gyere, add a kezed! Szaladjunk le a partra. Nézd, a víz, mint ezernyi apró gyöngy. Selymes, hívogató. Megérinted. Megfognád, de már nincs a tenyeredben. Apró gyöngyökként gurul alá…4. képÉrintések Szagoltál már bele könyve? Olyan igazi, friss, ropogósba – frissen keltbe. Még szinte meleg. Vedd kezedbe. Érintsd meg. Lélegezd be a gondolatokat, szippants ki a betűket. Igen. Könyvek is vannak. Igen. Könyveket is írsz. „Édesanyám szép ruhái, ételei és intelmei”. A másik Kicsi Berta nagyanyádról szóló. Aztán ott a „Kézikönyv”. És ott az „Én és a történelem”. „Megítélésem szerint minden gyereknek kötelessége adózni a kapott szeretetnek, példamutatásnak azzal, hogy emlékezik a gyökereire, különösen arra az egyszer-kétszer hét évre, amit a gyerekkora jelent. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Kicsi Berta drága nagyanyámtól azokat a szépségeket örököltem hitben, gondolkozásban, ruhákban, ami átplántálható még az unokáimnak, dédunokáimnak, ükunokáimnak is. Ugyanezzel az alázattal, tisztelettel és szeretettel gondolok európai gondolkozású édesanyám, a szép Izabella sportlédiségére, szép ruháira, kedves simogatására, eligazodására a beszédtechnika, a mozgáskultúra világában. Ebből a kis könyvemből, merem remélni, mind a szüleimnek emléket állítok, mind a gyermekeimnek egyfajta fogódzót nyújtok.”5. kép Érintések Jöjjenek a gyerekek. Jöjjön a kisded minden puhaságával, rejtelmével Elfér a két karodban, talán egyben is, később az öledben. Érinted arcocskáját és ő a tiédet. Puha, meleg, mint egy cipó.Jöjjenek a gyerekek! Áron és Viola. A tieid, a mieink és az övéik. Emlékeztetnek arra, hogy őszintének lenni sohasem késő. Jöjjenek a maguk simaságával, a maguk karcosságával, a maguk vadságával, jöjjenek csak! Adjuk át őket a világnak!„Azt hiszem, ha valaki lánynak születik, asszonnyá lesz, akkor ezek azok az évek, amelyek tulajdonképpen mindennap jelen vannak a cselekedeteiben. Mert a gyerek az szeretetre vágyik, gondoskodásra, csucsujgatásra, ápolásra szorul; és ha ezt egy anya tökéletesen meg tudja adni gyerekének, babáinak, akkor a világ felé is ugyanilyen nyitott. És ha a szeretetet átviszi embertársaira, barátaira, barátnőire, akkor már sokkal szebb és jobb a világ.”6. képÉrintések Figyelj csak. Nézd, ott egy jól megérdemelt kapualj. Budapesten járunk. A Kecskeméti utca 8. szám alatt. Belső udvar – a világra nyitottan.Belső udvarod – a világra nyitottan.Itt készülnek a képek, a lélekérintőek. Virágokkal, lovakkal, macskákkal, gyerekekkel. Férfiak és nők egymásnak háttal, de még inkább arccal egymás felé. Érintkezve. Simogatóan. Egymásba burkolózva. Embervirágok, embervilágok, virág-emberek. Az ott, az a sudár, na, látod, az a székely ember, soha meg nem hajló. Az meg ott, a maga kékségével, na, az a hajnal, amiben még minden lehetséges, ami eljön, kéretlenül és hívatlanul – de mindig jót akarva. Az meg ott, a pompás papagájvirág, harsány, piros, sárga és lila, tele derűvel – itt vagyok, nézz engem, ne láss most mást, érints meg, de csak óvatosan. Törékeny vagyok, még ha karcos is…Mindenre kiterjedően tulipánok…7. kép Érintések Te és én. Az alkotó és a megalkotott. A művész és közönsége. A művész és múzsája. A művész és alkotása tárgya és alanya. Most csak mi ketten. Súgd meg nekem a titkot. Súgd meg, csak nekem, hogy mi a boldogság. Súgd meg nekem, hogy mi az élet. Súgd meg nekem, hogy mi az emberség. Súgd meg nekem, hogy mi a szépség. Mert élni akarunk.Virágokkal, rétekkel, lovakkal, macskákkal, gyerekekkel, férfiakkal és nőkkel. Egymással érintkezve. Egymásba burkolózva. Egymással szembenézve – néha háttal. Egymásra hangolódva. A te hangod az én hangom is. Kihangosítjuk egymást. Így messzebbre jutunk.                                                                                *Gyerekkoromtól nagyon kedves nekem Macskássy Izolda művészete. Hogy megnyithatom ezt a kiállítást, az óriási megtiszteltetés. Az ember felnő a feladatokhoz – mondják. Remélem, hogy így van. Ajánlom figyelmükbe a kiállítást, nézzék gyermeki derűvel. Kívánom, hogy találják meg magukat valamelyik képben. Kívánom, hogy valamelyik kép csak önökkel legyen egész.  Miskolc, 2016. szeptember 6.                                                                                                                                       Szabó-Tóth Kinga(Az idézetek az „Én és történelem” című könyvből valók.)