E havi könyvritkaságunk a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár új szerzeménye, Terentius ókori római szerző egyik fennmaradt műve, Az androszi leány Kis János (1770–1846) fordításában, 1829-ben jelent meg Kassán.
Publius Terentius Afer (Kr. e. 185 körül–159) költő, vígjátékíró rabszolgaként került Rómába. A tehetsége miatt Lucanus szenátor taníttatta és felszabadította. Első vígjátéka, az Andria (Az androszi leány) Kr. e. 166-ban került színre. Összesen hat darabját adták elő, ezek: Andria (Az androszi leány), Eunuchus (A herélt), Heautontimorumenos (Az önkínzó), Adelphoe (Testvérek), Hecura (Az anyós) és Phormio (Az élősdi). 160-ban tanulmányútra ment Görögországba, de onnan már nem tért vissza Rómába, görög földön halt meg.
Terentius a drámáiban a görög mintákhoz jobban ragaszkodott, mint Plautus. A görög jelleget minden művében megőrizte, semmi sem emlékeztetett a római viszonyokra. Nyelvhasználata a görög műveltségű előkelők társalgásának nyelve volt, Terentius csupa finomság és önmérséklet. Világa teljesen urbánus, alakjai, még a szabadszájú rabszolgák is, jól neveltek és unalmasak, mint gazdáik. A humanisztikus magatartás első latin költője volt.
Drámái nem nyerték el a közönség tetszését, némelyik darabja meg is bukott. Halála után még egy ideig színre kerültek vígjátékai, de azután teljesen Plautus nyers, népies komikuma jutott diadalra. Terentius jó időre eltűnt a színpadról.
A középkorban és az újkorban azonban nagyon népszerű szerző volt, művei több kiadásban is megjelentek. Az újkorban a vígjáték tanítómesterének tekintették művészi sajátságai miatt.
Az androszi leány című mű „intrikus komédia”, amelyben két egymás ellen ravaszkodó hős packázásai határozzák meg a cselekmény felépítését. Jellegzetes már a két hős megválasztása is: egyikük egy öreg, számító apa, aki arra akarja rávenni vagy kényszeríteni a fiát, hogy a jómódú szomszéd leányát vegye feleségül; másikuk – az ellenfélformálás terentiusi bátorságára jellemző módon – az ifjú rabszolgája, aki azon mesterkedik, hogy gazdája egy ismeretlen származású, szegény leány iránti szerelmét törvényesíthesse. Addig-addig füllentenek és áskálódnak, mígnem saját terveik dugába dőlnek. Már úgy tetszik, reménytelenül kuszálódnak össze a szálak, amikor kiderül, hogy a szegény leány nem más, mint a szomszéd elveszettnek hitt gyermeke, nincs hát szülői akadálya a házasságnak. S hogy a másik ágon futtatott cselekmény is boldogságba torkolljon: az eredetileg menyasszonynak választott leány is régi imádójának lesz az asszonya.
Az androsi leány öt felvonásból áll. Annak idején a felvonásközöket zene töltötte ki. Az előadás megkezdése előtt az igazgató kilépett a függöny elé, és elmondta a Prológust, amely nem a darab tartalmát foglalta össze, mint ahogy a régebbi komédiáknál ez szokásban volt, mert a közönség előtt fontosabb dolgokról kellett szólnia. Elsősorban egy „vén, irigy poéta”, Luscius Lanuvinus rágalmára kellett felelni. Lanuvinus ugyanis nemrégiben színre vitte Thasma című darabját, de csúfosan megbukott. Haragjában rágalmazni kezdte az ifjú Terentiust, főleg azt kifogásolta, hogy több Menandrosz-darabot kevert össze, s ezek egyesítéséből csinált egy újat. Terentius nem titkolta, hogy két Menandrosz-művet követett (ez volt a Perinthia és az Andria), de csupán tartalmilag hasonlítanak egymásra a drámák, az előadásmód és a stílus tekintetében különböznek.
Példányunk félvászon kötésű könyvecske. A címlapján korábbi tulajdonosi pecsétekkel. Ellinger István (1780–1850) „betűivel 's költségével” jelent meg Kassán 1829-ben.