ÉLET, az élet után címmel Kondás Anikó alkotásaiból látható kiállítás a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében. A január 15-i megnyitón dr. Prokai Margit könyvtárigazgató köszöntötte a vendégeket (képünkön balra), Weszely Ernő harmonikaművész muzsikált, a képeket Petri Nóra újságíró ajánlotta a közönség figyelmébe. A megnyitón készült képek ITT láthatók.
PETRI NÓRA
Kondás Anikó ÉLET-képei
„Az élet szép és bármit is juttat neked a sors, ne felejts el élni! Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik.” Ezt Marcus Aurelius mondta. Azt hiszem, ez a mondás – ami nincs még kétezer éves – egyelőre kiállta az idők próbáját.
Élet az élet után – ez a címe a kiállításnak –, s nekem a filozófusok és humoristák által feszegetett „van-e élet a halál előtt”- kérdés jutott eszembe. Észrevesszük-e a pillanatot? Vagy csak létezünk. Számlák, munkák, gondolatok, ébredés, fontosnak vélt dolgok és múlandó évek, évtizedek között? Mert minden gyors.
Kondás Anikó képei sokféleképpen születtek. Van, amelyik futás közben. Észrevett valamit, és a fűben fekve találta meg azt a perspektívát, amelyiket most egy kiállítás darabjaként láthatunk.
A képek történeteket is mesélnek. Kondás Anikó történeteit.
A természet nyakatekert szabályosságáról, ahogyan egy fa törzse és ágai nőnek bele az időbe. Levelek, amelyeknek a természet rendezőelve, a DNS-spirálja, Isten ujjlenyomata adja a növekedés mintázatát. Mintha csak véletlen lenne, pedig a rendezetlenség nagyon is rendezett: szabálytalan szabályosság. Ezt ma már tudja a modern matematika is, a természet pedig mindig is tudta, Mandelbrot halmazok nélkül is.
Gombák, amelyek úgy nőnek, hogy kínai pagodák sokaságát idézik. Képek, amelyeken olyan a fókusz, hogy gondolkodóba ejt. Mit nézünk? A részletet vagy az egészet, vagy mindkettőt.
Egy naplemente, ahol nem látszik az égitest, azonban érezzük a melegét. Vagy a tóban visszatükröződő Nap, amely egy utat rajzol – taoista mesterek jutnak eszembe…
Vagy a Mátyás-templom a Hilton tükrében – sokféle tükröződés, sokféle reflexió, vagy csak egy kép. Egy jó pillanat, egy jó hely és egy jó kivágás.
Egy saját béka is szükségeltetik néhány jó természetfotóhoz. Például egy olyan, amelyik tavasztól őszig időnként a lakásban is megfordul, de leginkább Anikóék kertjét szereti. Nem háborgatják, így néha fotóhoz is szívesen modellt áll.
Vannak más történetek is. Egy feszületről megmaradt Krisztus, amelyet Anikó a nagyszülők egykori házának maradékából, a lerombolt épület porából mentett ki. És hogyan lett ebből fotó? Egy hálószobában meggyújtott sólámpával. Nem rendezte, csak ránézett, ahogy bizonyára máskor is a megszokott polcra, de aznap egy kép lett a mindennapos látványból. Egy érdekes kép.
Napraforgók. Ez a fotó akkor készült, amikor Anikó épp hazafelé tartott. Autójában édesanyja hamvait hozta haza. Leállította motort, és megállt egy napraforgótábla mellett. Amikor erről a képről kérdeztem, azt mondta: azt láttam, hogy minden napraforgó az ég felé néz…
A mai kiállítás sok észrevett pillanatból mutat egy-egy villanást. Fedezzük fel együtt!
(Elhangzott Kondás Anikó ÉLET, az élet után című kiállításának megnyitóján 2018. január 15-én a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban)
A kiállított képek megvásárolhatók. A bevételből a leukémiás gyerekek gyógyítását támogatja az alkotó. Bővebb információ: massag71@gmail.com