Könyvtárosok Miskolcon és a könyvekben

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete az idén– 2017. július 5–7. között – Miskolcon rendezte 49. vándorgyűlését. A központi téma: Az élet minősége – Könyvtárosok a társadalom szolgálatában. Az országos rendezvényt egy „könyvtárnokos” könyvajánlóval is köszöntöttük.

A ma már kissé régiesnek tűnő „könyvtárnok” szó jóval fiatalabb, mint maga a hivatás. Mióta léteznek írott dokumentumok – könyvek, papirusztekercsek, agyagtáblák –, azóta vannak olyan személyek is, akik ezek nyilvántartásával, rendszerezésével, tartalmi feltárásával foglalkoznak. Csak valamikor 1770 után, a magyar nyelvújítás évszázadában született meg – miként– a dalnok, a hírnök, az írnok, a mérnök, a szónok vagy a tollnok – a könyvtárnok elnevezés. Időnként még felbukkan kortárs szerzők műveiben is egy-egy könyvtárnok.
Temesi Ferenc a Miért nem lettem könyvtárnok? című esszéjében még a hagyományos, régi vágású könyvtárnokokról ír, de írása végén már az e-könyvek megjelenéséről is szól. Darvasi László pedig – mint Szív Ernő – a Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? című tárcájában arról elmélkedik, hogy a számítógépek térnyerése miatt nem lesznek hagyományos könyvtárak. „Mivel a számítógép fölszámolja a hagyományos kölcsönzői eljárásokat, a könyvtáros kisasszonyok elcsábítása közügy, egyszerűen nem halogatható tovább. Negyedszázad sem kell hozzá, és egyáltalán nem lesz közkönyvtár. Vagyis lesz, csak nem ilyen. Nem lesz könyvtáros kisasszony – csak zümmögő számítógép lesz –, és akkor az ember verheti a fejét, hogy későn kapott észbe. Nincs más megoldás, el kell csábítani a könyvtáros kisasszonyt. Amilyen gyorsan csak lehet. Mert csak az a miénk, amit elcsábítottunk.”
Az irodalmi példák is azt erősítik, jó okunk van aggódni a könyvtárakért. Az sem véletlen, hogy a könyvtárosoknak legalább három, de lehet, hogy négy vagy öt védőszentje is van. Szent Jeromos, Szent Lőrinc és Alexandriai Szent Katalin is védelmezte – több más szakma, hivatás, élethelyzet mellett – a tudást, a könyvet, az olvasást. Viboráda, a Sankt Gallen-i kolostor apácája könyvkötőként is különös tisztelettel nyúlt a kódexekhez. Életrajzírója szerint amikor 926-ban megjövendölte a magyarok támadását, azt javasolta az apátnak, rejtsék el a könyvtár és a templom kincseit, és meneküljenek, de ő a cellájában maradt, és agyonverték szegényt a fosztogató magyarok. Ezért lett Viboráda jelképe a bárd és persze a könyv, és ezért lett a könyvtárosok védőszentje is.
Sevillai Szent Izidor életében – VI–VII. században – ugyan még mit sem tudhatott az internetről, de tudásának, enciklopédikus műveltségének köszönhetően II. János Pál pápa őt nevezte meg a számítógépek, a számítógépet használók, az elektronikus kommunikáció patrónusaként. Így miután a könyvtárak katalógusai átkerültek az internetre, és épülnek az elektronikus könyvtárak, a különböző adatbázisok, Sevillai Szent Izidornak is helye lett a könyvtárak, a könyvtárosok védőszentjei között.
Bár azt is látnunk kell, az internet, az elektronikus könyvtárak népszerűsége ellenére tele vannak a könyvesboltok igazi, kézbe vehető könyvekkel. Az írók szeretik, ha nyomtatásban is megjelennek műveik, az olvasók pedig büszkék saját könyvtárukra, különösen azokra a kötetekre, amelyeket személyesen nekik ajánlott a szerző.
                                                                                                                                                         (filip)