Máraitól Márairól – a rendező és a színészek

Az 1956 és Márai Sándor a magyar irodalomban című sorozat keretében a kassai Márai-kultuszról, az ottani színház Márai-előadásairól, a kassai magyar színház születéséről, a Márai Stúdió alapításáról is szó lesz a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.) szeptember 27-én, kedden a délután fél 5-kor kezdődő Márai Kassán című rendezvényen.

A sorozat részletes programja
A rendezvényről tudósított az M1 is

 

A miskolci könyvtár vendége lesz Beke Sándor rendező, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy 1969-ben megalakulhatott Kassán a Thália Színház. Később a színház kisebbik játszóhelye, az elsősorban kísérleti előadások befogadására alkalmas stúdió a város szülötte, Márai Sándor nevét vette fel.
A kassai Márai-kultusz bizonyítékai a Beke Sándor által színpadra állított Márai-művek is. A rendező először 1992-ben Komáromban rendezte meg a Kassai polgárokat, majd 2014-ben Kassán is. A ő rendezésében láthatta a kassai közönség – Márai Sándor születésének 110. évfordulója tiszteletére, 2010-ben – A gyertyák csonkig égnek című regény színpadi változatát.
A szeptember 27-i miskolci találkozón a két főszereplő, Kelemen Csaba (a képen jobbra) és Pólos Árpád  felidéz egy részletet ebből az előadásból. 
Aki olvasta ezt a regényt, tudja, A gyertyák csonkig égnek nem könnyű olvasmány. A rendező és a színészek számára is komoly feladat Márai gondolatinak közvetítése: barátságról, hitről, hűségről, emberségről…

*

A barátság az az emberi kapcsolat, melynél nemesebb nincsen anyától szült elevenek között.”

„Nincs szomorúbb és reménytelenebb érzelmi folyamat, mint mikor férfiak barátsága kihűl. Mert nő és férfi között mindennek feltétele van, mint az alkunak a vásáron. De férfiak között a barátság mélyebb értelme éppen az önzetlenség, az, hogy nem akarunk a másiktól áldozatot, sem gyöngédséget, nem akarunk semmit, csak megtartani egy szótlan szövetség egyességeit.”

„S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem ’másféle’, ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló.”

„Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés.”