Elhagyott harcmező címmel – a Bíbor Kiadó gondozásában – megjelent Györgyei Géza válogatott elbeszéléseit tartalmazó kötete. A Miskolcon élő szerző 1983 óta publikál. Első novellája a Palócföldben jelent meg, azóta közölte írását többek között a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Rakéta Regényújság, a Várhely, a Hévíz, a Napjaink, az Agria, a Lyukasóra. A különböző antológiákban is helyet kaptak novellái. Önálló kötetei: Sárga cseppkövek (1987), Csodaszép kísértet (1997), Pókháló (2006), Lélek a mélyben (2012). Györgyei Géza 1997 óta a Magyar Írószövetség tagja, 2004-től az Észak-Magyarországi Írócsoport tikára. Irodalmi munkásságáért 2015-ben megkapta Miskolc város irodalmi díját, a Szabó Lőrinc-díjat.
Az Elhagyott harcmező című kötetének borítóján két kritikusi véleményt is olvashatunk. „Megfigyelései, képei pontosak, stíluseszközei takarékosak, saját, körbejárható, definiálható világa van, azaz külön véleménye a világról” – írta róla a Miskolcon élt Horpácsi Sándor újságíró, kritikus. Köntös-Szabó Zoltán erdélyi magyar író, újságíró így fogalmazott Györgyei írásai kapcsán: „Valamennyi írása átgondolt, karakteres munka. Többsége – néha mélyen a felszín alatt – cseppet sem szívderítő olvasmány. Ezért (is) jó.”
Az új kötetről a Spanyolnátha művészeti folyóirat 2018/2. számában Bereti Gábor írt A változatosság tükrében címmel részletes elemzést. Ebből idézünk. „Ha azt kérné tőlem valaki, hogy egy szóval jellemezzem Györgyei Géza Elhagyott harcmező című prózakötetét, némi töprengés után azt mondanám, hogy változatos. Változatos, mégpedig a szónak a kötet tartalmát illető terjedelmi, minőségi, sőt, akár kronológiai értelmében véve is. Tudniillik a kötet első négy írása, igazodva az életkori időrendhez a gyermekkor világába kalauzolja az olvasót. Ezeket a történeteket stílusosan egy gyermek szemével ábrázolja a szerző (Dani madarai, Eltitkolt ajándék, Az első találmány, Merre jártál, fiam?), hogy ezt követően Az utolsó szerelem című novella lapjain már a kamaszkor élményeinek rejtelmeibe vezesse olvasóját. Majd következik a felnőttkor, a maga kimeríthetetlen témakincsével. Ami pedig a terjedelmet illeti, az írások között található például egy mindössze kétoldalnyi, örkényi mércével mérve „három perces” novella, ám a mérce másik végén ott áll egy nyolcvan oldalas kisregény. Ez utóbbi Lélek a mélyben címmel 2012-ben már önálló könyvként is megjelent.” (www.spanyolnatha.hu)