Tompa Mihály, az „elfeledett költő”

A 200 éve, 1817. szeptember 28-án Rimaszombatban született Tompa Mihályt saját korában még a legnagyobbak között emlegették, majd mintha megfeledkeztek volna róla, „elfeledett költő”, „muzeális érték” – legyintettek rá az irodalmi kánonok szerzői. A miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban a költő születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon viszont nemcsak régi könyvek, muzeális darabok emlékeztetnek a költőre, számtalan új kiadvány – tanulmánykötet, bibliográfia, versösszeállítás – bizonyítja, ezen a tájon ma is elevenen erőként hat Tompa Mihály.

Tompa Mihály halála előtt nem sokkal, 1868. február 20-án Hanván dedikálta Lévay Józsefnek azt a portrét, amellyel kezdődik a kiállított dokumentumok sora a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban a Tompa Mihály születésének 200. évfordulója tiszteletére rendezett tárlaton. Ezt a képet egy tavaszi aukción sikerült megvásárolnia a könyvtárnak.
Megtalálható itt olyan könyvritkaság is, mint például Tompa Mihály első verseskötetének első, 1847-es kiadása, sőt, van a könyvtár tulajdonában két régebbi Tompa-kötet is, az 1846-os Népregék, népmondák – az egyik félbőr kötésben, a másik kolligátumként. Szintén védett érték az 1864-es Egyházi beszédek-kötet Szász Károlynak dedikált példánya. 
„Bibliámnak és lantomnak élek” – írta 1848. március 2-án kelt levelében Tompa Mihály Arany Jánosnak. A biblia és a lant lett a jelképe a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület által szervezett idei emlékévnek. Ennek a közösségnek és a putnoki Gömöri Múzeumnak is köszönhető, hogy ezen a tájon nem lett elfeledett költő Tompa Mihály. Gömöri költőként tartjuk számon, mert – bár élt Borsodban, Zemplénben és Abaújban is, hiszen Igriciben a nagyszüleinél nevelkedett, Sárospatakon tanult, Selyeben nevelősködött – Gömörben született, Gömörben hunyt el, lelkészként három gömöri településen, Bején, Keleméren és Hanván szolgált.

Lant és Biblia – ez a kettősség követhető a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban látható emlékkiállításon is, hiszen Tompa Mihály verseskötetei, népregéket, virágregéket tartalmazó kiadványai mellett helyet kaptak az egyházi témájú könyvei is. A feleségének ajánlott Olajág című imakönyv – „Elmélkedések, fohászok és imák hölgyek számára olvasó- és imakönyvül” – több kiadása is látható. Helyet kaptak a kiállításon Tompa Mihály megzenésített verseinek kottái, és az 1844-es, Sárospatakon és Selyeben készült Dalfüzér, Tompa Mihály kéziratos, kottás népdalgyűjteményének hasonmás kiadása.

Tompa Mihály megkapta ugyan az „elfeledett költő” minősítést, mégis jelennek meg róla szóló írások, a helytörténeti kutatók gyakran hivatkoznak népregéire, virágregéi több képzőművészt is megihlettek. Legutóbb 2015-ben Repity Aranka akvarelljeivel a Gömöri Múlt és Jelen című sorozat 5. köteteként jelent meg egy elegáns Virágregék című Tompa-kötet.

Az emlékév új lendületet adott a könyvkiadásnak is. Az Arany János, Gyulai Pál, Lévay József és Szász Károly által szerkesztett, 1870-ben megjelent Tompa-összes alapján Tóth Györgynek köszönhetően készült egy versválogatás a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület kiadásában.
Az évforduló tiszteletére „Fiaim, csak énekeljetek” címmel Imolay dr. Lenkey István szintén összeállított egy új Tompa-kötetet, és neki köszönhetjük az „Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik…” című – a Gömöri Múlt és Jelen című sorozat hatodik köteteként megjelent – Tompa-bibliográfiát is.