Karácsony vigiliája, más néven böjtje, az adventi időszak utolsó napja, az esztendő legsötétebb napja, ezért születik közénk Jézus, a Fény. A böjtöt az éjféli mise oldja fel, lezárja az adventet, jelzi az ünnep kezdetét.
Karácsonyi dramatikus népszokások:
A paradicsomjáték, az első emberpár Ádám és Éva bűnbeesésének történetét adja elő dramatikus formában.
A kántálók az ünnep gondolatkörét felidéző énekekkel, jókívánságokkal, rigmusokkal köszöntik az ünnepet.
A legnépszerűbb pásztorjáték a betlehemezés. Fő kelléke a szentképekkel és színes papírokkal díszített jászol, vagy templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család ( Mária, József és a kis Jézus), angyalok és állatfigurák láthatók. A jelenet a napkeleti bölcsek látogatását meséli el, egyes vidékeken kiegészítik a szálláskeresés történetével is. A szereplők szerepüknek megfelelő jelmezt viselnek és betanult szöveget mondanak.
A feldíszített karácsonyfa elterjedése előtt az ún. életfa volt az ünnep dísze. A termőág az évről évre megújuló természet ősi, varázslatos jelképe, melyet rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítettek, és gerendára vagy a szoba sarkába függesztettek. Aranyozott dióval, piros almával, pattogatott kukoricával díszítették, alá szentképet tettek.