István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk, Szent István névadó szentje.
Az István régen nagyon kedvelt név volt, ezért sokan köszöntötték őket. Az énekes és verses köszöntőket „istvánozásnak” nevezték. A vendégeket szívesen fogadták és bőségesen megvendégelték. Ez a nap is egészség- és termésvarázsló nap, a régiek szerint az új esztendő időjárása attól is függ, hogy karácsony a hét melyik napjára esik.
A regölés termékenység-, bőség-, és párokat összevarázsló, köszöntő szokás. December 26-ától, Szent István napjától vízkeresztig jártak házról házra a férfiak és fiatal legények, jelmezeket, kifordított állatbőröket viseltek, különböző eszközökkel, láncos bottal, köcsögdudával, dobbal nagy zajt csaptak. A regösénekek tulajdonképpen jókívánságok, szövegei a magyar népköltészet legrégibb rétegeiből származnak, visszatérő sora a „regö-rejtem” az ősi sámánok varázsszövegeivel hozhatók kapcsolatba. A regösének jellemző részei: a beköszöntés, éneklés, jókívánságok és adománykérés.