Kégl Ildikó – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő vagy innen elszármazott mesterekről, művészekről szóló – Tárgyiasult gondolatok című könyvének bemutatója január 25-én, szerdán délután fél 5-kor kezdődik a könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey Artúr u. 11.). Az eddig megjelent két kötetről B. Tóth Erika rádióriporter beszélget a szerzővel.
A könyvekben szereplők közül heten – Debreczeni Sándor késkészítő, népi iparművész (Miskolc, Diósgyőr); Kókáné Pásztor Éva szűcs, népi iparművész (Vatta); Hotyek Attila kádár, Magyar Kézműves Remek-díjas (Erdőbénye); Kovács Attila csizmadia, népi iparművész (Miskolc, Kisgyőr); Neszádeliné Kállai Mária csipkeverő, népi iparművész (Kazincbarcika); Kóra Judit ötvös, rekeszzománc-készítő (Golop); Csordásné Anda Éva pedagógus, a korongos abakusz matematikai szemléltetőeszköz feltalálója (Perkupa) – a helyszínen rendezett alkalmi kiállításon is bemutatják alkotásaikat.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat kiadásában megjelent két kötet riportjait Kégl Ildikó újságíró készítette. Elsősorban az időtálló helyi értékeket szerette volna bemutatni a szerző, magas minőségű kézműves tárgyakról, ruhadarabokról, élelmiszeripari termékekről akart írni és persze az alkotójukról is. Írni – ahogy eredeti szándékát az előszóban is megfogalmazta – „az emberről, aki megálmodta, majd – akadályokat nem ismerve – megvalósította tervét. És legalább ennyire a folyamatról, melynek eredeményképp az elsőre merész, már-már kivitelezhetetlennek tűnő ötletek realizálódnak. Ha úgy tetszik az útról, arról az időnként rendkívül rögös útról, melynek során tárgyiasulnak a gondolatok.”
Jó példákat igyekezett összegyűjteni, felmutatni Kégl Ildikó. Munkája során azt is kutatta: „vajon mi kell ahhoz, hogy kitörjön valaki egy Isten háta mögötti aprófaluból, ahol áthatolhatatlan ködfátyolként vonja be a házakat a kilátástalanság, ahol az ’úgyse sikerülhet’mentalitás mára olyannyira elhatalmasodott, hogy idegméregként bénítja meg a helyi társadalom még cselekvőképes tagjait is. Ahol minden kósza álom hamvában hal el, mert a ’jól van az úgy, ahogy van’ jelmondata beépülve az agyba béklyóként ejt foglyul kezeket, gondolatokat egyaránt. Hogyan képes kitörni valaki egy-egy ilyen kétségbeejtően ingerszegény környezetből? Miből merít erőt és honnan táplálja a hitét az ember, aki halmozottan hátrányos helyzetű településen is bátorkodik nagyot álmodni, és a csúcsminőség szolgálatába szegődik?
Nos, a szerző ezúttal is hasonló kérdésekre igyekszik választ keresni” – írja a 2. kötet előszavában Kégl Ildikó.