Szent Luca ókeresztény szíciliai családból származott. Megfogadta, hogy nem megy férjhez, hanem Jézusnak szenteli életét. Hitéért szemét kiszúrták, majd vértanúhalált halt. Neve (lux) fényt jelent.
A szemfájósok, vakságban szenvedők és a varrónők védőszentje.
Gonoszjáró nap, a boszorkányok ellen kell védekezni, pl. fokhagymával keresztet rajzoltak az ólak ajtajára, máshol az állatok fejét kenték be vele, vagy hamut szórtak az istálló elé.
Boszorkányok ellen készült az ún. lucaszék is. Készítésének szigorú szabályai voltak, meghatározott számú és fajtájú fából, szög nélkül, Luca napjától karácsonyig csak férfi készíthette. Innen ered a közmondás „Lassan készül, mint a lucaszéke”. A hiedelem szerint az éjféli misén erre felállva felismerték a falu boszorkányait, a széket utána nyomban el kellett égetni.
A Luca naphoz kapcsolódó szokások:
Lucakalendárium: a tizenkét nap időjárásából következtettek a következő év időjárására.
Hagymakalendárium: tizenkét hagymalevélbe sót tesznek, amely hónap sója megnedvesedik, az a hónap esős lesz.
Lucacédula: a lányok kis cédulákra férfineveket írtak, mindennap elégettek egyet, amelyik utoljára maradt, olyan nevű lesz a férjük.
Lucabúza: ha az ezen a napon csíráztatni tett búza karácsonyig kizöldült, akkor jó termés ígérkezett a következő évre.
Lucázás, kotyolás: a legények fehér lepelben, vagy liszttel bekent arccal házról házra jártak termékenységvarázsló énekeket és verseket mondtak. A jókívánságokért cserébe a házigazda gyümölccsel, hurkával, kolbásszal ajándékozta meg az alakoskodókat