Lélekmentő tudatosság – A szavak elsöprő ereje címmel tart előadást a hazai spirituális irodalom egyik legnépszerűbb írója, Andrea Weaver – legutóbb megjelent, sorrendben a hetedik kötete, a Calumnia kapcsán – január 27-én, kedden délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.). A belépés díjtalan.
Takács Andrea ötéves korában már írt, olvasott. Alig múlt 20 esztendős, amikor elkészült első regénye, A tizenegyedik parancsolat. A kiadó tanácsára írói álnevet választott – tulajdonképpen csak angolra fordította nevét –, így vált ismertté, sikeressé.
Rágalom
Calumnia, Andrea Weaver legutóbb megjelent regényének címe azt jelenti: rágalom. A tények nélküli ítélkezésről fogalmazódta meg a szerző a kötet ajánlásában: „Fájdalmas és bonyolult következményekkel jár annak, akiről terjesztik, de annak is, aki terjeszti. Minden negatívum csökkenti a Föld energetikai szintjét. Minden sanyargatás elvesz az életidőnkből. Minden hátráltatás nehezíti a létet.”
Az elméleti alapvetés után következzék egy kis tartalomismertetés: „Lox két fiával a káprázatos Magaspartra menekül az anyósa által felbőszített, kegyetlen közvélemény elől. Mégis úgy tűnik, ott sincsenek jó helyen. Vagy mégis? A kisváros a pletyka és a rágalom melegágya. Mindenki tud, mindenki beszél és mindenki titkol valamit. Mikor a várható tragédia bekövetkezik, Lox nehezen, de belátja, el kell végeznie a küldetését, hogy tálcán kínálja a lehetőséget a változásra…”
Ez a néhány sor is jól mutatja, a történet – túl azon, hogy sok izgalmat sejtet – számtalan lélektani, filozófiai, antropológiai kérdést is felvet. Elsősorban azok számára ígér érdekes és hasznos kikapcsolódást, akiket foglalkoztat a lélektan, a spirituális tanítás, a benső erők felismerése, mozgósítása.
A Calumnia – és leginkább Andrea Weaver tanítása – szerint a ’köz’ vélekedésétől, a gyanakvástól, a rágalmaktól nem könnyű megszabadulni, de nem reménytelen a helyzet. „A vélemények világát nem hagyhatjuk el. Csupán megtisztíthatjuk. De arra nem mindenki képes – állítja a szerző. – Nem azért kell jónak lennünk egymáshoz, mert rossznak lenni tilalom, hanem mert az emberi lét értelemszerű megvalósítását jelenti.”
Iskolák
Takács Andrea 2004-ben végzett Budapesten a Mantra Természettudományi Főiskola Parapszichológia karán, majd a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán 2009-ben először szabadbölcsészként, majd 2012-ben az Ember és társadalom műveltségterületi tanár és pedagógiatanár mesterképzésen diplomázott.
Andrea Weaver írói néven eddig hét regénye jelent meg: A tizenegyedik parancsolat (1995), a Társasjáték (2002), az Angyalom?! (2005), a Benső kastély (2010), A Jövő krónikája (2012), A trópusi nyuszi tökéletes véradása és meglepő színeváltozásai (2013), Calumnia (2014).
Idézetek – Andrea Weaver könyveiből
„Nem az az erős, aki dacolni tud, hanem aki meg tud bocsátani!”
„Egész életünkben legnagyobb gyötrelmeink oka azoknak a hiánya, akiket nagyon szeretünk.”
„Magadnak kell érezned, ki érdemli meg, hogy felé fordulj!”
„Tényleg azt hiszed, hogy birtokolnom kell téged ahhoz, hogy szerethesselek? Vagy azt hiszed, elveszíthetlek, ha holnaptól nem szeretsz? A szerelem nem attól él, hogy viszonozzák, mint ahogy a szeretet sem. (...) Ettől én még ugyanúgy foglak szeretni, mert az érzéseim alapja nem a te hajlandóságodból táplálkozik, hanem magából a szeretetből és a felismerésből.”
„Nem azért kell jónak lennünk egymáshoz, mert rossznak lenni tilalom, hanem mert az emberi lét értelemszerű megvalósítását jelenti.”