Szőcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas költő mond ünnepi beszédet a 90. Ünnepi Könyvhét és a 18. Gyermekkönyvnapok országos – egyben miskolci és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei –megnyitóján a június 12-én, szerdán délután 4 órakor kezdődő ünnepségen a miskolci Erzsébet téren. A könyvheti megnyitó előtt, délután 2 órától a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében találkozik olvasóival.
Szőcs Géza költőként és közéleti szereplőként is többször megfogalmazta véleményét az irodalom, a költészet szerepéről, a könyvkultúra változásairól. Érdemes elolvasni a következő összállítást.
„…a könyv halála, polcainkról való eltűnése, ha bekövetkezik is valamikor, nem fogja az irodalom halálát jelenteni feltétlenül. A Gutenberg-galaxis helyett, ki tudja, lehet, hogy belépünk vagy már be is léptünk a Microsoft-galaxisba. Ha nyomtatott betű nem is, de valami csak lesz, nem? (…)
…addig van irodalom, ameddig igény van történetekre. E történetek lehetnek régiek vagy lehetnek újak. Az ember egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, amely pl. a mesterséges intelligenciáktól megkülönbözteti, az mérhetetlen és olthatatlan szomjúsága a történetek iránt.”
Regényeinket és verseinket kézben tartva. In: Bárka 2007/4. 67. old.
„Talán könnyen belenyugodtunk abba, hogy a magyar nyelv és ennek következtében az írott szó s általában a magyar irodalom végveszélybe került. Valamivel nehezebb abban hinni, hogy egyfelől a magyar nyelv piedesztálja ledönthetetlen, másfelől pedig az emberi lélek fényűzésének számító személyes tárgyakhoz való ragaszkodás minden bizonnyal a könyveket is megmenti. A tárgyi kultúra szempontjából nem mindegy, hogy milyen formában. Ellenben az irodalom lényegisége szempontjából igenis mindegy. Mármint az, hogy papír alapú, vagy pedig elektronikushordozóba csomagolt könyv marad-e fenn. Homérosz, Vergiliusz sem könyvet írt, hanem művet, és ilyen szempontból mindegy, hogy azt szóbeli előadásban hallgatjuk, papíron vagy pedig képernyőn olvassuk.”
Minőségi irodalommal a túlélésért. In: Magyar Napló, 2011. 11. sz. 51. old.; Elhangzott a Tokaji Írótáborban 2011. augusztus 12-én
„Magyarországon az írók, az irodalom, de főleg az írók a rendszerváltozás, mondjuk úgy, hogy általában a változás egyik hajtómotorját képezték. És az irodalom így is képzelte és így is tételezte magát. Az akart lenni, volt ilyen ambíció benne, és az is volt ténylegesen. Ez megváltozott a rendszerváltás bekövetkeztével, hiszen [a változás imperatívusza] részben okafogyottá vált, az írók pedig ily módon, legalábbis részben, demotiválódtak, hiszen már nem kellett kivívni az ország, a nemzet szabadságát. Mondhatnám, a szabad Magyarország felépítése kevésbé inspirálta az írókat, mint a szabadság kiharcolása.”
Elhangzott 2014. augusztus 15-én a Tokaji Írótáborban
„De hát a könyvbeszerzés, sőt a könyvolvasás hagyományos formái felett úgyis eljárt az idő. Ennek nem örülök, mert nem szeretek képernyőről olvasni, de mégiscsak ez lesz a jövő útja. A szép könyveket persze nagyon fogjuk sajnálni, eltűnésük a könyvkultúra leépülését jelenti. De valószínűleg ugyanezt érezte az az írástudó kaszt is, amely kevesek privilégiumaként kódexeket olvashatott. Amikor megjelent a könyvnyomtatás, talán úgy vélekedtek, hogy a könyv olyan, mint egy festmény, szobor vagy ékszer: manufakturális remekmű. És ezt a könyvnyomtatás tönkreteszi majd. Iparivá teszi az írott betűhöz való hozzáférést. Akármeddig élek, nem tud oly nagyot fejlődni a technika, hogy ne akarjak szép könyveket írni és olvasni. Ha tervezek valamit a hetvenedik vagy nyolcvanadik születésnapomra, az biztosan egy szép könyv lesz.”
„Az az emberiség, amelyik el tudja képzelni, hogy költészet nélkül lehet élni, az önsorsrontás felé halad. Egy falanszterben nem az ellenőrzöttség, a megfélemlítettség és a kiszolgáltatottság a legborzasztóbb, hanem a léleknélküliség.”
„Megelégszem azzal is, hogy költő” In: Magyar Nemzet, 2013. november 12. 15. old.