Mucsi József Megfúvám szittya lantomat című könyvének bemutatója 2020. március 5-én, csütörtökön délután fél 5-kor kezdődik a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.). Gyarmati Béla aranytollas újságíró, író, nyugalmazott színházigazgató bevezetője után Némethi Lajos szerkesztő, a Herendi 2004 Kiadó vezetője beszélget a szerzővel. A könyvből részleteket olvas fel Balázs István előadóművész.
Mucsi József könyvének címe kicsit megtévesztő. A Megfúvám szittya lantomat eredete Szittya Attila Bendegúz (létezett ilyen néven publikáló fűzfapoéta) Megfúvom(!) szittya lantomat című verseskötetére utal. Az alcím máskor talán eligazítana, mivel a „család- és kortörténet” prózai művet sejtet, de ebben az esetben a jelzőként használt „komitragikus” szófacsarás ismét megnehezíti a műfaji beskatulyázást. Ráadásul a címlapon ott van a kép is, melyen egy férfi, maga az író, éppen fújja – no, nem a lantját – a szaxofonját. Mindebben benne foglaltatik a szerző humora, irodalmi tájékozottsága, zene iránti rajongása, és akinek ismerős lenne ez a név vagy a kép, az sem téved. Igen, ő az a gyógyszerész, aki közel fél évszázada Miskolcon él.
Mucsi József gyermek- és ifjúkorát Szegeden töltötte. Gyógyszerésznek tanult, a diploma megszerzése után jogász feleségével Miskolcon telepedett le. Előbb Szikszón volt gyakornok, majd a miskolci Oroszlán gyógyszertárba került, ezt követően a Miskolci Vérellátó Központ laborvezető gyógyszerésze lett. A vérellátónál töltött 16 év után újabb 16 évig, a 2005-ben történt nyugdíjazásáig a Vöröskereszt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének vezetőjeként dolgozott. Azóta több ideje van a zenére, az olvasásra és az írásra is.
Mucsi József Megfúvám szittya lantomat című könyvének fülszövegében így mutatkozik be a szerző: „Kutyabőröm ugyan nincs, de őseim azért voltak. Büszkén vallom: tősgyökeres, igaz magyar vagyok, éppúgy, mint azok, akik ezen a Kárpátok koszorúzta ősi tengerfenéken élnek. Apai dédanyám – macedón származású lévén – egy szót sem tudott magyarul. Anyai nagyanyám – az istenadta – a Bucsek névre hallgatott, mint cseh hajadon. Így már értem, miért jellemző rám a szlávos, indulatosságra, elérzékenyülésre való hajlam és a cseh muzikalitás.” Az irodalom, a bölcsészet iránti érdeklődését is otthonról eredezteti. „Apámat a nyelvek iránti vonzalma haláláig elkísérte. Az ötvenes évek közepére már az eredeti görög-latin-francia szakos diplomáját kiegészítette német, orosz, angol, spanyol nyelvtanári képesítéssel is. Csak úgy, szórakozásból megtanult arabul. Azon néhány különc közé tartozott, akik a Koránt eredetiben tudták olvasni” – írja édesapjáról Mucsi József. A folytatásban még számtalan érdekes, különös személyiségekkel találkozhat az olvasó.