A miskolciak büszkék arra, hogy a mai Magyarország területén itt nyílt meg 1823. augusztus 24-én az első magyar kőszínház. A több mint két év múlva esedékes 200 éves évforduló alkalmából drámapályázatot írt ki a Miskolci Nemzeti Színház. Kolozsvár viszont már az idén ünnepel, hiszen 1821. március 12-én ott nyílt meg az első magyar kőszínház. Így ez a nap az egész magyar nemzet számára jelentős lett.
A nemzeti ébredés idején egyaránt fontos cél volt a magyar nyelvújítás, a magyar művelődés, ezen belül is a magyar nyelvű színjátszás szolgálata. A közadakozásból épült kolozsvári színház építéséhez a legjelentősebb támogatást gróf Teleki Ferenc és Lajos, báró Wesselényi Miklós és báró Bánffi József, majd báró Thoroczkai József adta. Id. Wesselényi Miklós többször felhívta a figyelmet arra, hogy a színészet a magyar nyelv gyarapítása mellett jobbítja az erkölcsöket és „fenntartja a nemzeti charactert”. A színművészetet, az erdélyi színtársulatot máskor is segítő arisztokrata fennmaradt leveleiben is olvashatunk erről. Ma már nehézkesnek tűnik a következő megfogalmazás, de érdemes elolvasni. „Mindaz a mit én a Nemzeti Játszó Szinünk fel állittására, s annak fenn tarthatására tselekedtem. Hazámhoz, s Nemzetemhez tartozó Kötelességem; Nemzeti Nyelvünk pallérozására törekedő' Hazafiúi buzgóságom következése, a mely a több Nagy Érdemű Hazánk fiainak ditséretes munkáinál valamint hogy nagyobb tekintetbe nem jöhet, ugy háládatosságot sem érdemel...”
A kolozsvári színház megnyitójára már 1814-ben drámapályázatot írt ki az Erdélyi Múzeum. Erre küldte be a Bánk bánt Katona József. Akkor a bírálóbizottság szóra sem méltatta ezt a művet, a pályadíjat sem adták ki. A kolozsvári színház, az akkori elnevezés szerint az Erdélyi Nemzeti Magyar Játékszín első bemutatóján, 1821. március 12-én – a főrangú műkedvelők – Theodor Körner Zrínyi-drámáját adták elő. Másnap, március 13-án lépett fel a hivatásos színtársulat, eredeti magyar drámával, Szentjóbi Szabó László Mátyás király című érzékenyjátékával.
A Bánk bán nagyon sokáig nem is kerülhetett színpadra. A cenzúra csak a nyomtatott megjelentetést engedélyezte. Nemzeti drámánk ősbemutatója 1833. február 15-én volt Kassán. Katona József ezt már nem érte meg, pedig erre is büszke lett volna, arra pedig különösen, hogy 1848. március 15-én a Bánk bán volt a díszelőadás Pesten a Nemzeti Színházban.
A magyar színháztörténet figyelemre méltó eseménye – túl a szakmai sikereken –, hogy a kolozsvári színházat 1848 márciusában bezárták. De nem a bezárás miatt volt ez jelentős, hanem azért, mert a színészek honvédnak álltak. Emlékezzünk rájuk!