Szent Márk a négy evangélista egyike, ő írta a második evangéliumot. Jelképe az oroszlán.
Eredeti neve János volt, később kapta a kereszténység felvételekor a Márk - római alakjában Marcus – nevet, mely a marco (kalapács) jelentésű szóból ered. Márk úgy formálta az embereket, nézeteiket, mint ahogy a kalapács alakítja a vasat.
E napon tartották a búzaszentelő körmeneteket hazánkban. Mise után a hívek kereszttel, lobogókkal kivonultak a határba, ahol a pap keresztet rajzolva, a négy égtáj felé szentelte meg a búzát. Mindenki vitt haza magával a megszentelt búzaszálakból, melyeknek gonoszűző erőt tulajdonítottak. A szentelt búzából koszorút fontak, melyet először a templomi zászlóra raktak, majd nyolc nap múlva a szántóföld négy sarkába rakták jégverés ellen. A beteg ember feje alá tett koszorú a néphit szerint gyógyító erővel bírt. A férfiak a kalapjuk mellé tűzték, az asszonyok és lányok az imádságos könyvükbe rejtették.
Ha Szent Márk-napkor a pacsirta, fürj vagy béka szól a búzából, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz"