Szent Balázs egyike a tizennégy segítő szentnek, a torokfájás mellett sok testi nyavalya gyógyítója is, tisztelete a XIV. századi pestisjárvány óta ismert.
A legenda szerint a püspök egy özvegyasszony egyetlen fiát mentette meg, aki halszálkától fuldoklott. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt neki. Ennek emlékére vált szokássá az ún. balázsolás vagy Balázs-áldás. A katolikus pap a gyermekek álla alá két gyertyát tett keresztbe és imát mondott. Ezért egyes vidékeken a balázsolást "torkoskodásnak" vagy "toroknyomásnak" is nevezik. Néhány vidéken almát szenteltek ezen a napon, amit később torokfájás gyógyítására használtak.
A balázsjárás alkalmával az iskoláskorú gyermekek házról házra jártak, adományokat gyűjtöttek, iskolába toborozták a gyerekeket, hiszen ekkor még nem volt kötelező az iskola. Énekeltek, színdarabot adtak elő, melyben szerepelt Balázs püspök is. Kezdetben a tanítóval mentek, de később már csak ők gyűjtötték az ajándékokat, mely a tanítót illette.
Úgy tartották, ha Balázs napján esik az eső, akkor nyáron elveri a jég a termést.

A Szent Balázs doktorunknak hogy ma vagyon napja,
többször is hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a szent áldomását,
távoztassa mindnyájuknak torkunknak fájását!
(Mátraszele, Nógrád m.; MNT II. 84. sz.)