Mária Magdolna Jézussal való találkozása előtt bűnös életet élt. Megtérése után mindenhová követte Jézust, jelen volt a keresztre feszítésekor és halálakor, valamint a keresztről való levételekor és eltemetésénél is. Hosszú, dús hajával Krisztus lábát törölgette, így a néphagyományban e napon szokás volt a kislányok hajából keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön.
A hiedelem szerint ez a hajtincs különféle rontásokra is alkalmas volt, ezért a legnagyobb titokban elásták. Néhol péklapátra ültették a kislányokat, s ott vágták le a hajukat, hogy megvédjék őket.
A bűnbánók, a megtért bűnösök, a foglyok, az eltévelyedettek, az asszonyok, fodrászok, fésűkészítők, kertészek, kádárok, szőlészek, borkereskedők patrónája. Megvéd a a pestistől, a szembetegségektől, a féregtől, és a szőlőt pusztító zivataroktól.
A régiek úgy hitték Mária Magdolna napján esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja bűneit: „Mária Magdolna elpityeredik, de nem sír soká".