Szent Anna Szűz Mária édesanyja. A legenda szerint a Júda nemzetségéből és Dávid házából származó Annának, és férjének, Joachimnak hosszú ideig nem volt gyermekük. Mivel azonban vagyonuk egy részét a papoknak, másik részét a szegényeknek adták, Isten angyala megígérte nekik, hogy leánygyermekük fog születni, akit Máriának kell elnevezniük, és aki születésétől fogva telve lesz a szentlélekkel. Mária Jézus édesanyja lett.
Szent Anna a nagycsalád, a nemzetség, a gyermeket váró édesanyák oltalmazója, hozzá fohászkodtak gyermekáldásért az asszonyok.
A szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők, szabók, asztalosok, kádárok, bányászok védőszentje is. Az ő segítségét kérik a járványos betegségben szenvedők és a haldoklók is.
Szent Anna tiszteletére sok helyen kápolnát, templomot építettek, neve napján búcsút tartanak.
Kultusza a középkorban a keddi naphoz kötődött. Több vidéken a meddő asszonyok ezt a napot megböjtölték. A kedd sok helyen évszázadok óta asszonyi dologtiltó napnak számított.
A hagyomány szerint Anna nap szakad meg a virágos kender töve, ezért ilyenkor kezdték a kender nyűvését. Szép idő esetén leszedték az úgynevezett annababot, és úgy gondolták, ha ezen a napon szedik ki a vöröshagymát akkor tovább eláll.
Anna nevéhez is fűződik olyan hiedelem, miszerint ahol nyitott ablakot, vagy ajtót talál, oda a kötényéből beönti a legyeket.
Az Anna kedvelt névünnep, a nyár delelője, melynek mulatsággal, bállal való megünneplése ma is szokás. Az első Anna bált 1860-as években rendezték Balatonfüreden, azóta hagyománnyá vált, évről évre megrendezik. Elsősorban a Dunántúlon, Somogyban, Zalában és Veszprém megyében tartanak bálokat.