Páduai Szent Antal ferences rendi szerzetes, a szembetegek, a gyulladásban szenvedők oltalmazója. A templomokban gyakran látni szobrát adománygyűjtő perselyekkel. Az adományokból a szegényeket támogatják.
Sok állattartással kapcsolatos hiedelem fűződik ehhez a naphoz. Nem fogták be az állatokat,vagy láncon hajtották át, s a gazda közben azt kívánta: „legyetek erősek mint a vas, tartsatok össze, mint a lánc, s Páduai Szent Antal őrizzen meg a vadállatoktól!”
Régen az orbánc nevű, sebekkel járó, fájdalmas betegséget Szent Antal tüzének nevezték, ráolvasással gyógyították. Éppen ezért az asszonyoknak nem volt szabad lisztbe nyúlni, nehogy keléses legyen a kezük, kerülték a tüzelést, nehogy utolérje őket az orbánc. Más helyeken viszont éppen ellenkezőleg szokás volt a rituális tűzgerjesztés.
Férjjósló nap: a lányok egész nap vízen és kenyéren böjtöltek, éjfélkor gyertyát gyújtottak, átléptek az ágyon, és a tükörben állítólag meglátták a jövendőbelijüket.