Szent Gál ír misszionárius, remete volt, aki állatokkal barátkozott. A legenda szerint egy medvét megszabadított a mancsába fúródott tövistől, s ettől fogva az állat hordta a fát a kolostorépítkezéshez és a tűzhöz.
St. Gallen város megalapítója, más elmélet szerint a névadója volt. A városban híres iskola működik, ezért ő a diákok egyik védőszentje. Neve a latin gallus, azaz kakas szóval egyezik, a névnapon "kakas-ünnepeket" (kakasviadalt, kakas-sütést, kakaskirály-választást) rendezett a diákság.
Magyarországon a Veszprém megyei Szentgál nevű falu őrzi a nevét.
Baranyában úgy tartották, hogy ettől a naptól kezdve érik a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt, ezért ekkor csapták ki ingyen hizlalásra a disznókat a tölgyesekbe.
Halászó vidékeken a halászat befejező napjának számított, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák magukat, halat fogni már nem lehet.
A Gál-napi időjárásból már a következő nyárra jósoltak a népi megfigyelők: "Ha megizzad a szent úr - állította a rigmus -, és nem köll néki ködmön, esztendőre szárazságtól pörkölődik mindön".