Áldozócsütörtök
A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is.

Pünkösd
Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, neve a görög pentekosztész azaz ötvenedik szóból ered. Mozgó ünnep, május 10. és június 13. közé esik.
A hívő emberek arra emlékeznek, hogy Jézus feltámadása után az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Egyben a keresztény egyház születésnapja is, hiszen a Szentlélekkel eltelt apostolok prédikációinak hatására sokan megtértek, így alakultak ki az első gyülekezetek.
A húsvéti ünnepkör lezárása s egyben a természet megújulásának és a tavasz köszöntésének ideje. A nagy nyári munkák előtt a régi emberek egy kicsit megpihentek, ünnepeltek. Imádkoztak a bő termésért, a gyermekáldásért, köszöntötték az új életet.
A férfiak felöltötték ünneplőjüket, a lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarították.
Pünkösdkor több régi búcsújáróhelyen búcsújárónapot tartottak, pl. Máriaradnán, Vodnicán, Andocson, Ferencszálláson, Mátraverebélyen. A leghíresebb a Csíksomlyói búcsú.

Pünkösdi jelképek
A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szélzúgást kürtökkel, harsonákkal utánozták, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették vagy pedig égő kócokkal szimbolizálták, amiket leeresztettek a templom padlásteréből a hívek közé. Fehér galambokat engedtek szabadon, ami a Szentlélek jelképe volt.
Magyarországon csakúgy mint Európa számos országában a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A Római Birodalomban ilyenkor tartották Flóra istennő, a növények, virágok istennőjének ünnepét. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál.
Azért, hogy távol tartsák a gonosz és ártó szellemeket a házakra és az istállókra zöld ágakat, nyírfaágat, bodzát, gyümölcságat tettek. A lányok pünkösdi rózsát szórtak a mosdóvízbe, hogy szépek és egészségesek legyenek, a fiúk pedig a kiszemelt lány ablakába pünkösdi rózsát tettek.

Pünkösd ételei
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. A hagyományos pünkösdi étel a rántott csirke és a liba uborkasalátával. Azok a gazdák, akik tartottak juhot, a pünkösdi bárányból készítették el a báránysültet vagy a báránypaprikást. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum). Sok helyen ettek édes tésztákat, hogy a kender sárga legyen, illetve eperrel, cseresznyével vagy más friss gyümölcsökkel töltötték meg a tésztákat.
A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.

Pünkösdi népszokások

Pünkösdikirály-választás
Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható.
Különböző ügyességi versenyeken (karikába dobás, tuskócipelés, tűzugrás, tekézés) választották ki a legények maguk közül a pünkösdikirályt, aki a vezetőjük lett, ő parancsolt a többieknek. Lovát, marháját a társai őrizték, s ha netán valami apróbb vétséget követett el, azért testi fenyítéssel nem büntethették.
Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott, innen ered a mondás is: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”A pünkösdi király nagy úr volt: minden ünnepségen, mulatságon, lakodalomban megjelent, s ingyen ivott a kocsmákban is. Fogyasztásának költségeit a közösség állta.
Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.

Pünkösdikirályné-járás
A legkisebb és legszebb kislányt választották meg pünkösdikirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Általában négy nagyobb lány vitte körbe a királynét, akinek ruhája fehér volt, fején virágkoszorút viselt, karján virágszirmokkal teli kosarat vitt. Minden udvaron megálltak, kendőt feszítettek a kiskirályné feje fölé, letakarták fátyollal, majd felemelték. Énekeltek és jókívánságokkal, versekkel köszöntötték a háziakat, termékenységvarázsló mondókákat kántáltak. Cserébe ajándékokat, ételeket kaptak.

"Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem."

Pünkösdölés, mimimamázás, mavagyon-járás, mivanma-járás
A szokás hasonló a pünkösdikirálynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény kíséretével végigvonult a falun. Általában csak lányok vettek részt benne, a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. Voltak vidékek, ahol a pünkösdi király és királyné kapta a jegyespár szerepét. A házakhoz érve a menyasszony és a vőlegény a kör közepére állt, ott táncoltak, míg a körben állók lassan forogva, énekelve őket táncolták körül. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.
Más tájakon nem voltak megkülönböztetett szereplők, a lányok párosával, négyesével járták végig a falut köszöntő énekekkel.

 Hesspávázás
10-12 éves lányok, és különböző korú legények választottak maguk közül egy királyt, egy királynét, egy királyleányt és nyoszolyólányokat, a többiek pedig zászlóvivők és ludak lettek. Az így összeállt hesspávázó csapat kora reggel indult, és énekelve bejárták az egész falut. A menet élén természetesen a király és a királyné haladt, illetve volt, ahol velük egy sorban ment a királyleány is. A kapott adományokat egymás között elosztották.
Udvarhelyszéken, Sóvidéken ma is élő pünkösdi szokás.

Törökbasázás
Egy 10-12 éves gyermeket beöltöztettek selyembugyogóba, turbánt kötöttek a fejére. Égetnivaló kölyköt választottak erre a szerepre, aki amúgy is rászolgált a verésre. Persze kitömték a ruháját szalmával, hogy ne fájjanak az ütések. Aztán összeláncolt kézzel vezették végig a falun. Énekeltek, a basa ugrándozott, a fiúk meg zöld gallyakkal csépelték boldogan. Pénzt és tojást kaptak cserébe.

Rabjárás
A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mentek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze, ők is ajándékokkal tértek haza.

Borzajárás, borzakirály
A borzajárás során körbekísértek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny volt. A falu minden házába betértek.

Zöldágjárás
A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítésének lécei közé tűztek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám.
Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.
Bizonyos településeken a lányos házakat jelezték az ágakkal. Somogy megyében a fehérbe öltözött lányok kézfogással sorba álltak, két nagyobb lány kaput tartott. Énekelve és a kapun átbújva járták végig a falu utcáit.
Egyes vidékeken nem május elsején, hanem pünkösdkor állítottak májusfát. A hónap elején felállított májusfát viszont ilyenkor döntötték vagy bontották le.

 Párválasztó pünkösdi szokások
A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje. Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal. Az ország minden területén rendeztek három napig tartó pünkösdi bálokat. A fiúk pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni szerettek volna. Cserébe elcsenték a lány által kora hajnalban szedett virágból fonott koszorút.

Pünkösdi ladikázás (kalinkázás)
Hagyományos párválasztó szokásként a fiatalok zöld ágakkal, virágokkal feldíszített csónakokon ladikáztak pünkösd másnapján. Az udvarló legény szerelmi ajándékként díszes evezőt adott a választott lánynak.

 Komatál küldés, mátkatálküldés
A komatálat általában fiatal lányok vagy fiúk küldték egymásnak, így jelezték, hogy testvérré fogadták egymást, sírig tartó barátságot kötöttek. Attól a naptól magázták, komának, mátkának nevezték egymást.
A mátkatálat a legény küldte a választott lányhoz, ha tetszett a lánynak a legény, hasonló tállal viszonozta. A tálra fonott kalácsot, bort, süteményt, gyümölcsöt raktak és hímzett kendővel takarták le.

 Szentháromság vasárnapja
A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe. Kultusza a barokk korból ered, a pestisjárványok idején szerte Európában emeltek ún. pestis oszlopokat. Számos szobrot emeltek a tiszteletére, sok templom búcsúnapja. A Szentháromság jelképe a sugárzó nappal vagy istenszemmel kitöltött háromszög. Bizonyos vélekedések szerint a parasztházak napsugaras homlokzatain is a Szentháromság ábrázolása köszön vissza.
 

Úrnapja
A pünkösd utáni második hét csütörtökje. Zöld gallyakkal és virágokkal díszített sátrakat emeltek az oltár fölé, vagy a templom köré. Szentelt növényeknek tartották őket, betegségek gyógyításában használták a későbbiekben.
Ezen a napon nem lehetett a mezőn dolgozni, az állatokat sem hajtották ki. A hiedelem szerint az Úr napján sütött kenyér kővé változik.
A népi megfigyelések alapján úgy vélték, ha ekkor napos az idő, bő termés várható.