„Egész életemben a gyerekkoromat írom…” – szokta mondani Sajó László, ha arról kérdezik, mi foglalkoztatja éppen. A költőként és íróként is jelentős műveket alkotó szerző Sátoraljaújhelyen született, Tolcsván töltötte legszebb gyermekéveit, a zempléni faluban kezdte általános iskolai tanulmányait, de már Miskolcon fejezte be, itt járt középiskolába is, itt érettségizett a közgazdasági szakközépiskolában, majd Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar–népművelő szakon szerzett diplomát. Rövid ideig dolgozott még Miskolcon és Kazincbarcikán is, aztán a fővárosba költözött. Volt könyvtáros, klubvezető, kiadói szerkesztő, de leginkább költő. A folyóirat-publikációk, a Napjaink, az Új Írás, a Kortárs, a Vigília, a Jelenlét hasábjain közölt, 1970 és 1984 között írt verseit tartalmazó első kötete 1986-ban Napkeleti pályaudvar címmel jelent meg. További kötetei: A kavics helye (versek, 1992), Földön vonuló felhők (versek, 1994), Fényszög 8versek, 1995), Vendégkönyv (versek, 1997), Negyednap (versek, 1999), Éjszakai járat (versek, 2001), Válasz búcsúlevélre (versek, 2003), Dögcédulák (versek, 2004), Evangélium, szerintem (versek, 2005), Szünetjelek az égből (versek, 2006), Istentelen színjáték (versek, 2007), Öt és feles (próza, 2008), Írottkő (próza, 2009), Fényre sötétedő (versek, 2010), hal.doc (versek, 2012), Magyar versek (versek, 2013), A futball ábécéje és más történetek (próza, 2014), Asztfaltangyal (versek, 2016), Gyomorkeselyű (versek, 2017).*SAJÓ LÁSZLÓA királdi erdőben(kollázs Fürjes Péter verseiből)Fürjes Péter (1953–2004) életében egy kötete (arc hátraarc), halála után egy posztumusz könyve (kvarckép) jelent meg, Juhász Ferenc ajánlásával. A méltatlanul elfeledett kitűnő költő és barátom emlékének adózom e soraiból összeállított verssel.reggel fáradtan ébredtem mint most már örökké utazóaki elfogadja a meghívást minden zöldséglevesrepontosan délben eljöttem mert nem volt még szék a terített mérgezéshezutána végre megérkeztem barna sört ittam ki a kedvére mulat időtés gombás tojást ettem mint egy vidéki állomásonelbandukolok lassanmegkezdhetem a csomagolástfogkefe fogkrém fogselyemírhatnám de minden utazásnálezek maradnak a végéremert az ember még használja őket(reggel?) (este?) most meg már fölöslegesenírtam írhattam volna mert a fogakmaradnak legtovább épenkészülődik bennem az utolsóhalott cihelődik tesz-vesz turkála torkomban ruháit csontra akasztjazáródjon minden szöglet búcsuzásultüdőmbe piszkál gyanakodva fülel mindennyirokcsöppenést mielőtt leoltanamenni kell meghalnibűzlik a nyár a kés éle rothadmint a napra kitett hús földbe merült halotthadmég éjszaka indulok hajnalraeljussak egy ismeretlen városbafölülni a gyogyi gyorsvonatrakimenni az ördögi erdőbemegvenni a májkómához kellőmeginni a piát gyógyszerekkelhaza haza bérlethazáig szállóhaza részegenhaza hazai zörej szív-zörejhaza (szájüregünkszaga haza) hazughazahazazizegés diósgyőrhazakeményhaza elélvezés-haza érelmeszesedés-hazagyorsvonat kertek alólMagyarország messzire vanfakad a testünk érzed e édesszegény embernekhíg a babája királykománakpüspöksüvegnek vécékefévelmenni kell halni megyünk meghalniharasztulj paraszt zöröghetsz sárgána gazdag vidék lábmosógödrébenkoldusok közt a rákkórházignagymagyarország halálraítéltengerilla bújkál gyerekkor ázikszita-szita tüdő beázott szemű bányalovakkire a mennydörgő szén rászakadtkit gyomron vágott egy daganat öklekiből nem maradt csak halom húsarcunk az országot benőtteNehézarcú bányászok hullnak,elsötétített homlokúak.Csomósodnak, rakódnak halomba,mint a szén.Izzadságuk a bőrön beázik,erjed a gyomor, máj bugyborog,tüdő piroslik.hogy rászakad az ég nem jön senkiki mentse az ég alól a szén alól az arcalól a fulladás alólmiből vétettünkLassan érkezünk mint egy tehervagonSúlyosan és nehezenBelül rothadó bálákkalMért fognám be sörös pofámatmint az összefogdosott katonavonatokaz összefogdosott állomásonmegérkeznekvalami sose összefogdosott fényképrebelémkap a halálommint fényképekbe az ég.mink az utyának sem ellettünkhát az első kocsmába betértünkbuszvezető úrideülhetek még mindjárt zárnakmikor indul a járatörültélhogy leültélpálinkásüveg bor ásványvízzelne meg persze az altatókkidöntött pohárban kiöntött szeszbenaz alkohol kitöltésében mi alszunkkéz a gyufánál két ujj cigarettát fog.cigaretta a hüvelyk- és mutatóujj között.jóestét kívánok csak személyi igazolványtkérünkkettő korsóval mindig kettesévelhullnak a mozdulatok két cigaretta közöttÉvszak nélküli ősz! Pecsétek a síneken,várótermekben, kocsmákban, az utcán,a falon, asztalomon. Üvegeken legyek tenyere.Hideg hernyó a radiátor. Körbejárt, váladék jelzi.Gyulladt villanykörtén bogár-borogatás.ez az ország nem a mi országunktoprongyos hajléktalan halottaktestmelegünk a vesztesek izzadt zubbonyahalni haltunk születésünk ótaleprás tengerpart maradtunkpusztuló csigaváz a fogamez a hungaro drillálom tilláromeleven pipacsot nyúznikerül mindig vezér és kancellárbiz a buszon bűz voltlátod barát én így hülyülökmintha az agytekervényekbőlpréselődne a szarvagonok dörögnek át a hídonno idd sörödetőszi szívemet bár csípje ezüst dérakkor is húsomban halok megátsüt rajtad a fénymeddig bírja a bordádmeglehet én már nem vagyokesznek az égi angyaloks ha már a csontomig fogyokaz égig elmegyek gyalogAkárha giliszta vonulásaélhetsz halálban avarkabátbanjátszani micimackótbundát nyaljatok megágyaljatokálmában tiszta ösvényt húzzatokfák állnak letolt ruhávalcsak a szemfenékkék a zümmögizölda tüdőfehér meg a pusztapiroscsak a sohasemfekete.csontos idő meg kell halnifalevelet meghallania meglevő nap aranymetszetbenéhes levelek torokmetszettenúgy megállniarccal fakéregnyilak nevekkel televésveőrizzenek mint forrongóhúst a földi férgekzúgjál rengetegmint ereimben a végső vécé-lehúzásmint lábadhoz kötött kőhalálig húz a földRejtőzz kövekbe, mint a tűz, hej, te fiú!Halál vize onnét is kiűz, hej, te fiú!Az erdő elszivárog,bogár kalimpál, úszóhártyás vakondok;hibbant levél, csöpp-csöpp eső hull.Gyűrűznek a fatönkök.Lassan megtelik a táj.Ami az ég tetején átszüremlik,a suhogó sötétség fölissza.Billeg a hold: színarany szarka,nem fészkelt ily rengeteggégyűlő éjszakát!Lábadon mázsás mohacsizma.Aki itt földbe ugrott,nem kerül kézre élve.Arcod a föld lemossa.Úgy őriznek a habzó göröngyök,mint kínlódó kagyló hasa a gyöngyöt:e holt asztalona szél már maszatotoszlat: konyharongyot,míg a lágy burokbólkibomlik szépen a vizek arca,itt-ott borostásmég, ahogy belenőtt a sás;és borzasul barna, nagy fürtökben a gyékény.VÁR RÁD A TENGERMAGYARORSZÁG ÉSZAKKELETI PARTVIDÉKÉN