A Magánterület című kötetben Csorba Piroska régi-új hangján szólal meg, csak még gazdagabban, még árnyaltabban, újabb szférákon, régiókban utaztatva olvasóit. Gyönyörűségesen és felemelően földközeli – szférikusságából és álomszerűségéből fakadóan – némiképp „lebegéses” lírájának újabb megtestesülése ez a kötet. Csorba Piroska ezúttal is hiteles maradt önmagához, nem követ semmilyen divatot, nem csatlakozik semmilyen szekértáborhoz.A Magánterület 8 ciklusos szerkezeti tagoltsága és lírai mondandója szerves egységet alkot. Jól megírt és kivitelezett mű, amely méltó az irodalmi közfigyelemre. Címe jelzésként szolgál az olvasónak: a zárt világba lépő számára visszafelé nyílik az idő, ’nincsajtó’ tárul, hiányból szőtt alakok népesítik be ezt a territóriumot. A Magánterület többdimenziós mű: földöntúli parkja, édene, karneválja van, ahol Anakreon, Villon, Lesznai Anna, Szappho vagy épp Istár álarcát magára öltve játszik a költő. A kötet verseinek többségében álarc nélkül, pőrén néz szembe magánnyal, félelemmel, szerelemmel, élettel és halállal. Borzongatóan, kíméletlenül fürkészi a nemlét földjét, készül rá, ahogyan a nagy útra készülők.A kötetet Urbán Tibor grafikusművész alkotásai teszik teljessé