3011 igen távoli jövő idejében járunk. Képzeletbeli távcsövünk mindent látó szeme pásztázza végig az egykor nyüzsgő, tudósokat útjára engedő, virágzó mezőgazdaságáról, ínycsiklandozó ételeiről, búfelejtő italairól, szívhez szóló muzsikájáról is híres magyar tájat. Ha a látószöget szűkítjük, Borsod-Abaúj-Zemplén megyére, azon belül Miskolcra tekintünk. Lassan minden értelmes ember elköltözött immár, az ország nyugati határszélére húzódtak, hátha ott nem tartják vissza a bérüket, vagy nem dolgoztatják őket érvényes munkaszerződés nélkül. Hátha ott kamatoztatni tudják a nyelvtudásukat, és nem vész kárba a számos, tanulással eltöltött esztendő.
Itt a temetők helyén parkolóházak magasodnak, a játszóterekből kutyafuttatók, az uszodákból diszkontáruházak lettek, a templomokban felekezetektől független, zenés szórakoztató műsorral próbálják elkápráztatni a betévedőket. Az iskolákban a portás nénik/bácsik helyét kártyaleolvasó automaták foglalják el. Csodával határos módon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár még áll. Sokat látott épületét nem rombolja le a fenntartóváltás, sem az olvasóközönség igényszintjének hullámzó alakulása. Rendszer(telenség)ek jönnek és mennek, de az olvasás szentélye ugyanaz. Lássuk, mit tudnak az ott munkálkodók!
Az iskolai kötelező olvasmányok listája változatlan, mint a bibliai 10 parancsolat. Sajnos, már senkit nem hoz lázba Nyilas Misi elveszett lottószelvényének a sorsa, Toldi fizikai ereje, a Pál utcai fiúk vagy az egri várvédők hősies küzdelme, Zrínyi Miklós maroknyi csapatának helytállása, Ágnes asszony lepedőmosása, Ádám, Éva és Lucifer minden korszakon átívelő expedíciója. Harry Potter seprűlovaglása is unalmas, Vuk és Bambi allergizáló plüssállatokként végzik, a Tót atyafiak és A jó palócok lábjegyzete hosszabb, mint maga a mű.
A könyvek kétnyelvű kiadványokhoz hasonló kiadásai talán eladhatók, de csak ha elegendő képet és magyarázó ábrát tartalmaznak. A vegetálásra berendezkedett, mindent túlélő és fogyasztó ösztönlények uralják a városnak azt a részét, amit még nem loptak el a fémtolvajok. Gyermekeik kapszula, infúzió vagy tapasz formájában vehetik magukhoz azon ismeretek egy részét, amit valaha könyvekből olvastak el őseik. A kéz ősi, lapozó és baráti jobbot nyújtó, kalapemelő mozdulata lassan elkorcsosult.
Eközben Verne Gyula, Huxley, Asimov, Orwell, Kundera, Hamvas Béla, Kosztolányi Dezső, Morus Tamás és Shakespeare összekacsint a mennyei pókerparti fölött. Hála Istennek, maradtak odalent páran, akik billentyűzet helyett előbb papírra vetik soraikat, valódi tintával, és még tudják, mi az itatós és a paca, a könyvet nem támasztéknak vagy gyújtósnak használják, színes, illatos szerelmesleveleket küldenek kedvesüknek, és mesélnek a gyermeküknek minden áldott este, a közös imádkozás előtt.
Mit tudhatnak ők, akik túlélik a lapos közöny mindent betöltő és megfojtó szürkeségét? Olvasnak. Mégis olvasnak. A sorok között is olvasnak. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár nyitott minden korosztály számára. Bizonyos napokon leakasztják a „Csendet kérünk!”-táblát. Például azon kismamák miatt, akik idejekorán ide szeretnék szoktatni kicsinyeiket. Babakocsi feltolására alkalmas rámpa és lift van az épületben, játszósarkok, és szoptatós kuckó. Az óvodásoknak kézműves foglalkozásokat, népi játszóházakat, hangszerbemutatókat szerveznek. Az iskolásokat iniciáléfestésre, kalligrafikus írásra, könyvkötészeti alapismeretekre tanítják meg. A kortárs írók és költők alig várják, hogy ideutazhassanak és beszélgethessenek az olvasókkal. Az időseknek, akik nehezen mozognak, házhoz viszik a kért köteteket, hogy ne cipekedjenek. Olyan, különleges nejlonréteggel ellátott könyveket lehet kölcsönözni, amiket kádban lazulva is tudunk majd olvasni. A bútorzat nem a megszokott, stílustalan, hivatali légkört árasztó, valahonnan leselejtezett, kényelmetlen förmedvény többé. Különböző korszakokat megjelenítő, tematikus kuckók csábítják olvasásra azokat, akik betérnek. Kényelmes, felhő alakú kanapék az egyik helyen, középkori, lábzsámolyos bőrtrónusok a másikon.
A múlt reménytelenül szétesett cserépdarabkáit mozaikszerűen illesztik össze az ide menekülők. Akik csak azért is olvasnak. A könyvtár védőbástyául és tájékozódási pontul szolgál nekik. Itt találkozni lehet azokkal, akik még gondolkoznak is. Vajon meddig?