Szigethy Gábor író, irodalomtörténész, rendező több 1956-os tematikájú kötet szerzője, szerkesztője a forradalom irodalmáról tart előadást az 1956 és Márai Sándor a magyar irodalomban című sorozat keretében október 19-én, szerdán délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.). Az előadáshoz kapcsolódó irodalmi műveket a Miskolci Nemzeti Színház három fiatal művésze – Czakó Julianna, Simon Zoltán és Szőcs Artur adja elő.
A belépés ingyenes!
Szigethy Gábor szerkesztette a Jelenidőben: 1956. október 23. című kötetet, az 1956. október 23. és november 4. közötti újságcikkek felhasználásával készült Mindennapok: a feltámadás hite című könyvet, neki köszönhetjük a Nemzeti Könyvtár sorozatában készült Október 23. című antológiát is, és ehhez a témakörköz kapcsolódik még a szerző 1956 árnyéka és a Látlelet 1956–2006 című kötete is.
„1956. október 23-án este a Bródy Sándor utcában a Magyar Rádió épülete előtt a tömegben szorongva, remegve, farkasszemet nézve a Rádió ablakaiban megvillanó torkolattüzekkel tanultam meg, hogy mi a bátorság. Akkor kezdtem, akkor kezdett az ország elfelejteni félni” – emlékezik Szigethy Gábor a Kortárs folyóirat legutóbbi, 2016/10. számában megjelent Napló múltidőben című írásában a hatvan évvel ezelőtti napokra. Az írásból az is kiderül, hogy az akkori mindennapok fonákságait, a gyorsan változó meggyőződéseket és a felnőttek világát tanuló 14 éves ifjút már akkor is foglalkoztatta a szépirodalom. Szenvedélyesen olvasott. Barátkozott, ismerkedett „az irodalom, a művészet, a szellem birodalmának gazdagságával, sokszínűségével.” Későbbi tanulmányai, írásai, megjelent kötetei is ezt a szellemi gazdaságot kutatják és gyarapítják.
Szigethy Gábor (1942) író, szerkesztő, rendező
Budapesten érettségizett az Apáczai Csere János Gimnáziumban, 1960-ban. Ezt követően két évig díszletmunkás volt a Vígszínházban, majd az Irodalmi Színpadon. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–népművelés szakon szerzett diplomát 1967-ben, 1975-ben doktorált. 1966 és 1971 között a Magyar Színháztudományi Intézetben volt olasz lektor és tudományos munkatárs, 1971-től négy éven át a Kritika című folyóirat főszerkesztő-helyetteseként elsősorban színházi kritikákat írt. 1972-től 1993-ig magyar irodalomtörténetet és színháztörténetet tanított az ELTE Felvilágosodás és Reformkori Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén. 1990-ben részt vett a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékének megalapításában, ahol dráma- és színháztörténetet, valamint színjátékelemzést, az egyetem Informatikai Tanszékén humán informatikát tanított, 1993-tól hat évadon keresztül mint rendező dolgozott a Veszprémi Petőfi Színházban. 1999 és 2003 között a Duna Televízióban készített dokumentumfilmeket. 2000-től tíz éven keresztül tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és meghívott előadókén a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2009-től 2011-ig a Győri Nemzeti Színház rendezője és művészeti tanácsadója volt. 1972-től kisebb-nagyobb megszakításokkal ír, szerkeszt, rendez műsorokat a Magyar Rádióban. 1981 és 1989 között írta és szerkesztette a Gondolkodó Magyarok művelődéstörténeti sorozat 56 kötetét. Kiadta Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Mezei Mária írásait, feleségével, Gábor Júliával 1989-ben létrehozta a Ruttkai Éva emlékszoba színháztörténeti gyűjteményt, mely 2004-ig működött. Könyvet írt több jeles színészről (Dajka Margit, Szendrő József, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva). Az utóbbi években saját színháztörténeti, kézirat- és 1956-os újsággyűjteményéből számtalan kiállítást rendez országszerte. Neves előadók közreműködésével hanglemezeket, hangos könyveket készített. (Krúdy, Babits, a Pannonhalmi Főapátság kéziratos kincsei).