A miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár apró- és kisnyomtatványai között különösen gazdag a helyi témájú képeslapok gyűjteménye. Legutóbb a 2015-ben elhunyt miskolci műgyűjtő, Barna György örökösétől megvásárolt értékes miskolci kollekcióval gyarapodott a több mint 8 ezer darabos kollekció. Ebből válogatva tavaly megjelent a Lillafüred – szívélyes üdvözlettel című album, és ennek folytatásaként most készül a Miskolc egykori belvárosát 1945 előtt megjelent képeslapokkal bemutató újabb kötet.
A fényképezés és a nyomdatechnika fejlődésének köszönhetően a múlt század elején fénykorát élte a képeslapok kiadása. Miskolcon is nagyon sokan foglalkoztak képeslapok készítésével, forgalmazásával.
A fennmaradt képeslapok is mutatják, népszerű úti cél volt ez a város, de annak idején a miskolci polgárok is gyakran ezekkel a képeslapokkal küldték üdvözletüket a máshol élő rokonoknak, ismerősöknek.
Miskolc egyik jelképe a belvárosba is benyúló hegy, vagy inkább csak domb, az alig több mint 230 méter magas Avas. Az egykori szőlőskertek emlékét őrzik az andezittufába vájt pincék, a hangulatos présházak. A domb oldalában emelkedik a város legrégibb műemléke a késő gótikus stílusú református templom és a harangtorony, a legmagasabb ponton pedig kilátókat emeltek. Ezek az épületek nagyon sok miskolci képeslapon megjelennek.
Az Avas mellett Miskolc másik meghatározó természetföldrajzi nevezetessége a Szinva. A városon nyugat-keleti irányban áthaladó, körülbelül 30 kilométer hosszú folyóvíz forrása a Bükkben van, onnan Diósgyőrön át érkezik az Avas aljára, majd a Zsolcai kapu felé haladva a Sajó folyóba torkollik. Miskolc belvárosában közvetlenül a Szinva-partra is épültek házak, és mivel ezek a szakaszok az olaszországi Veneziát idézték, a képeslapokon is megjelent a Kis-Velence elnevezés.
Miskolc körül soha nem emeltek falakat, de az országutak felől kapukon keresztül lehetett bejutni a városba. Ezek ugyan régen nem léteznek, de az utak elnevezése őrzi emléküket.
Így a Szentpéteri kapu, Győri kapu felől érkezve, a Csabai kapu és a Zsolcai kapu felé haladva kerültek a kötetbe a képeslapok.
Az album utolsó fejezetében kaptak helyet a tréfás képeslapok. Ezek felidézik az egykori miskolci érdekességeket, legendás történeteket a 999 csizmadiáról, az itteni mulatságokról, a helyi finomságokról és persze a kocsonyában pislogó békáról.
A magyar írók, költők közül sokan jártak, vagy hosszabb-rövidebb ideig éltek Miskolcon. Minden fejezethez egy-egy irodalmi idézet is tartozik.
Bevezető írásában dr. Prokai Margit, a kötet szerkesztője, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója Móricz Zsigmond 1930-ban megjelent Mai napok – Miskolc című riportjából idézi: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város”. Erre utalva fogalmazza meg a szerkesztő: „..a legnagyobb jövő mindig előttünk, a város előtt áll, hogy rácsodálkozhassunk, amikor dicső múlttá változott”.
A kötet végén található képjegyzék betűhíven közli a felhasznált képeslapokon található feliratokat.