Somló Gábor, a színészdinasztia költője

Somló Gábor színművész, költő Önéletversek című kötetének bemutatója  szeptember 26-án, csütörtökön délután fél 5-kor kezdődik  a könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.). A verseket előadja Létray Éva, Ötvös Éva és Koncz Károly György. A beszélgetést vezeti: Filip Gabriella.
 

A Szegeden élő Somló Gábor Kaposváron született, gyermekként Pécsett élt, de számtalan élmény és emlék köti Miskolchoz is. Ifjúságának jelentős részét itt töltötte, itt lépett először színpadra. A Miskolci Nemzeti Színház tagja volt édesapja, Somló Ferenc és az idősebbik bátyja, Somló István is. Sőt: egy ideig játszott és segédrendezőként dolgozott itt a másik testvére, az ifjabbik Somló Ferenc. Az édesanyja szintén a színház alkalmazottja volt mint nézőtéri felügyelő, és nagynénje, édesapja testvére, Somló Mária színésznő húsz éven át volt az itteni társulat aktív tagja.
Somló Gábor eredetileg nem készült színésznek. Hogy mégis az lett, erre így emlékszik vissza: „Szüleim büszkén mesélték, én nem akartam színész lenni. Boldogok voltak ettől. Én is! De egy szép napon minden megváltozott. Megfertőzött a színház. Apám összeomlott! Színész akarok lenni, mondtam.1973 őszén elkezdődött…” Akkor lett tehát a békéscsabai színház tagja, de előtte már színpadra lépett Miskolcon is: 1972-ben cigányfiú volt a Cigánybáró című operettben (Még néhány név a '72-es színlapról: Barinkay Sándor - Rózsa Sándor, Szaffi - Várhegyi Márta, Cipra - Kiss Mária, Zsupán - Fehér Tibor, Arzéna - Csorba Ilona... Rendező - Hegedűs László, Karmester - Kalmár Péter).


Az archív fotón: Somló István, ifj. Somló Ferenc, Somló Ferenc és Somló Gábor

Somló Gábor a Békéscsabán töltött öt év után hosszabb-rövidebb ideig Kelet-Magyarország összes színházában játszott, majd 1985-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett és ma is Szegeden él, sőt, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja.
Az idei könyvhétre megjelent Önéletversek című könyvének ajánlásában így foglalja össze színészi pályafutásának történetét: „Színi egyetemre nem jelentkeztem soha, két díjat kaptam rövid életem során. Nyug-díjat és Dömötör-díjat. Utóbbi nagy öröm: a közönség elismerése. Büszke vagyok rá. Öltöző című színdarabommal nyitott 2004-ben, Szegeden a Felolvasó Színház. 183 szerepet formáltam meg napjainkig. Számos csodás feladat, főszerepek sokasága. Elfáradtam! Már csak kicsi szerepeket vállalok. Az írás segít mindenben. Mindent kiírok magamból!”
Első könyve, a Kavargó érzelmek 1999-ben jelent meg, majd 2004-ben elkészült a korai írásokat és az akkori új verseket tartalmazó Öltöző, ezt követte 2009-ben a Versek című kötet és az idén az Önéletversek.