Lapszemle

Hetvenöt évi enyészet után – Kivirult a Kincsem-kastély címmel közöl fényképes riportot Tokaj-Hegyalja régi-új nevezetességéről az Élet és Tudomány 2020. június 26-i száma.
„A tokaji Kopasz-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy között i távolságnak pontosan a felezőjében van a tolcsvai Zsadány-hegynek az a nyúlványa, melynek tetejét megkoronázza a Kincsem-kastély. A Tokaj-Hegyalja legszebben telepített, ám 1945 óta folyamatosan pusztuló épületét időközben megrongálták, alkotóelemeinek nagy részét széthordták. Most végre befejeződött a Palladio-villákra emlékeztető építmény felújítása, ami úgy felel meg tökéletesen a műemlékvédelmi előírásoknak, hogy egyben borászati és borturisztikai központtá is válik” – fogalmaz a bevezetőben Dékány Tibor építész, borászati szakíró. Folytatás az Élet és Tudományban.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!

Almási Tamás Kossuth-díjas filmrendező Folyékony arany című új dokumentumfilmjéről ír a Magyar Krónika októberi számában Német Dániel. A film a tokaji aszúról és három ismert borász: Szepsy István, Bacsó András és Alkonyi László munkájáról szól. A bor és a film kapcsán született írás foglalkozik a dokumentumfilmek jelenlegi helyzetével, megítélésével, a médiafogyasztás megváltozott szokásaival is. A tokaji borról így nyilatkozik Almási Tamás rendező: „Azt látni kell , hogy a tokaji aszú ma már attól híres, hogy valaha híres volt…” Folytatás a Magyar Krónikában.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!

 

Az öreg és a koros legény – Egy szarvasbőgés pillanatképei a Bükk északi lejtőiről címmel közöl riportot a Nimród vadászújság szeptemberi száma. „Szeptember tizedike, reggel. Magam indultam neki a hegyfaroknak. No meg Gyula földjére nézelődni. Otthon, indulás előtt megfogtam a puskát. Vigyem? Ne vigyem? Végül otthon hagytam…” – kezdi az írást a szerző, Juhász Ferenc. A fényképes riport I. része a Nimród szeptemberi számában olvasható.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben (Miskolc, Görgey A. u. 11.) keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!

 

Megemlékezés Cserép János vezérigazgatóról a senyői vadászházban címmel közöl fényképes beszámolót a Nimród című vadászújság 2019/4 száma a február 15-én tartott vadásztalálkozóról. A dr. Mess Béla orvosprofesszor és vadászíró kezdeményezésére szervezett összejövetelen az idős vadász a tavaly elhunyt barátra, Cserép János okleveles erdőmérnökre, az Északerdő Zrt. és jogelődeinek egykori vezérigazgatójára emlékezve felidézte a régi senyői vadászatokat is. Bővebben a Nimródban. 
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben (Miskolc, Görgey A. u. 11.) keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!
 

A szovjet fogságot megjárt néhai Szoboszlay György felsőnyárádi kántortanítóról és az ő – könyvként megjelent – hadifogolynaplójáról ír a Nők Lapja 2019. február 20-i számában Hulej Emese.
Az újságíró értékelése szerint: „Szoboszlay György naplójának a benne található több hadifogolynévsoron kívül az adja meg a jelentőségét, hogy a napról napra születő, hullámzó hangulatú, a legapróbb dolgokat is tartalmazó bejegyzések segítségével képes beavatni minket, gyanútlan utódokat a hadifogolylét valóságába”. További részletek a Nők Lapjában.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban! Természetesen a Gyorsan haza! – Szkoro damoj! : Szoboszlay György főhadnagy szovjet hadifogságban írt naplója, 1946–1947 című könyv is megtalálható a könyvtárban.

Fecske Csaba József Attila-díjas költő két verse is megjelent a Magyar Napló 2019. januári számában. A szögligeti születésű, Miskolcon élő szerző Kilátszik belőlem című verse így kezdődik: „ez itt a talpamhoz tapadva / Miskolc Megyei Jogú Város / lakóhelyem fél évszázada már / egykor szerencsét próbáló / fiúként rántott magához / és ha nem is mondták sokáig / jöttmentnek néztek mi tagadás / máig kilátszik belőlem Szögliget / mint falusi legények farzsebéből / a nyeles fésű vasárnap délután…” Folytatás a Magyar Naplóban, a Magyar Írószövetség lapjában.
A Magyar Napló is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban! 

Keletről jön a fény címmel jelent meg az Aranyosi Péterrel készült interjú a Szabad Föld 2018. december 14-i számában. A beszélgetés apropója, hogy legközelebb a humorista kapja a miskolci Múzsa-díjat.
A hagyomány szerint minden évben a magyar kultúra napjához kapcsolódóan tartják a Miskolci Nemzeti Színházban a díjátadó gálát. Az akkora készülő előadásáról mondta a humorista: „Nem tudom szépíteni: ez egy kemény szocioanyag – előre szólok: még több csúnya beszéddel –, az én saját olvasatomban. Ha valósághűen mesélnék, ahogy az Borsodban megtörtént, inkább sírnánk rajta, mint nevetnénk. Szoktam mondani: a borsodiak nagyon szerencsések, mert a Jóisten a tenyerén hordozza őket. Csak néha összecsapja…” Bővebben a Szabad Földben.
Ez a lap is megtalálható a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!

 

Miskolci tündérkert címmel közöl riportot a miskolci színjátszás múltjáról, az itteni színészmúzeumban őrzött kincsekről a Szabad Föld című hetilap 2018. november 30-i száma.
„Ha hiszik, ha nem, nekem ma is a vidéki színjátszás az ideálom” – idézi Dajka Margitot írása elején a cikk szerzője, Palágyi Edit. Dajka Margit is tagja volt egy ideig a miskolci színháznak, ahogy játszott itt például Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Bessenyei Ferenc, Básti Lajos, Bilicsi Tivadar, Major Tamás és még hosszan sorolhatnánk. A címben szereplő „tündérkert” megnevezés egy Darvas Iván-visszaemlékezésből származik. Bővebben a Szabad Földben.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!
 

Nálunk (?), Ózdon (?) címmel jelent meg az ózdi születésű, de a csehországi Brnóban élő Haklik Norbert írása szülőföldjéről a Kortárs című irodalmi lap 2018/11. számában.
„Az az Ózd, amelyikben a gyermekkorunkat töltöttük, már nem létezik…” – írja a szerző, de nem hiánylistát készít vagy a múltat siratja, hanem tényekre alapozva, szelíd humorral fűszerezve mutatja be az egykor volt várost, a szülőhelyét. A gyermekévek, az iskolai, családi emlékek mellett megidézi Ózd és a környék nevezetességeit, mesés történeteit, legendás hőseit. Az írásból kiderül, hogy már 15 évesen, gimnazistaként Szolnokra került, majd Budapesten tanult és dolgozott, 2006-ban Csehországba költözött, de most is Ózdra megy haza. „Nekem mondod ózdinak, hogy talpa van a ródlinak?” – jegyzi meg büszke ózdiként. Minderről bővebben a Kortársban.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei s Városi Könyvtárba. A központi épületben (Miskolc, Görgey A. u. 11.) keresse az I. emeleten az irodalmi folyóiratok között!

 

„Az igazság ott van a szemedben” – Don Boscóval Kazincbarcikán címmel Ángel Fernandez Artime, a szalézi rend főnöke, Don Dosco tizedik utóda kazincbarcikai látogatásáról közöl fényképes riportot az Új Ember 2018. november 11-i száma. A címként választott idézet egy dalból származik, melyet a november 2-án tartott ünnepi műsorban énekeltek a barcikai diákok. „Ha rátok nézek, nagyon szépnek látom a szalézi jövőt” – mondta a fiataloknak az atya. Bővebben az Új Emberben.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei is Városi Könyvtárba. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!
 

Oldalak

Feliratkozás Lapszemle csatornájára