Könyvek, hangfelvételek, kották őrzik a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban a 100 évvel ezelőtt született Edith Piaf, eredeti nevén: Édith Giovanna Gassion (1915. december 19.– 1963. október 10. vagy 11. ) francia sanzonénekes, színésznő emlékét, hangját, dalait. Az évforduló jó alkalom arra, hogy újraolvassuk könyveit, meghallgassuk lemezeit és vele énekeljük: „Nem, nem bánok semmit sem…”
Edith Piaf sanzonénekes munkássága nemcsak a műfaj kedvelőit foglalkoztatta, foglalkoztatja. Regényes élettörténetét kiváló művészek dolgozták fel színházban, filmen, irodalmi alkotásokban, de maga Piaf is fontosnak tartotta az önéletírást, a visszaemlékezést. Az először 1964-ben (magyarul 1989-ben) megjelent Életem című könyvének fülszövegében fogalmazta meg: „Meghalok, és annyi mindent mondanak majd rólam, hogy már senki nem tudhatja, ki is voltam valójában. Azt gondolják, ennek nincs olyan nagy jelentősége? Igaz. Mégis bánt ez a gondolat. Éppen ezért, amíg még tudok, beszélni akarok magamról. Vállalva akár a botrányt is. Kórházi ágyban fekszem, és diktálom emlékeimet, amelyek seregestől árasztanak el, ostromolnak, hálóznak be, borítanak el. A múltam nem rendeződik bölcsen körém. Arcok, testek lökdösődnek, mondván: »Én, én elsőnek!« Vannak boldog pillanatok, de aztán jön a többi, jóval számosabb. De még bármi megtörténhet velem az utolsó számadás napjáig. Jól tudom, hogy ott fenn, kérlelhetetlenül ismételem majd magamnak, mint egyik dalomban: »Nem,nem bánok semmit sem.«”
Megtalálható a könyvtárban Edith Piaf Nem bánok semmit sem című önéletírása is, amely először 1958-ban jelent meg Párizsban. Az 1970-es magyar változatban a művésznő életrajzának kronológiája már tartalmazza halálának dátumát. A kiadvány értékét növeli, hogy helyet kaptak benne Edith Piaf világsikert aratott dalainak magyar fordításai is.
A mélyről indult és magasra jutott művésznő életének rejtélyét kutatva írta meg Jean Noli: Piaf, a titok című könyvét. „Jean Noli valóban ismerte Piafot, az életét és az érzéseit is. Nem úgy, mint egyes életrajzírók, akik semmit sem értettek és érzékeltek a művészből” – fogalmaz a kötet előszavában Charles Aznavour, a szintén legendás hírű francia sanzonénekes, zeneszerző, színész.
A magyar írókat, költőket is foglalkoztatta az önpusztító szenvedéllyel élt és énekelt „kis veréb” története. Bradányi Iván dalszövegíró, műfordító is megírta a maga Piaf-könyvét. A 2000-ben megjelent kötetet ajánlva kérdezi a szerző: „Amikor Franciaországra gondolunk, mi jut hamarabb eszünkbe: Edith Piaf vagy az Eiffel- torony?” A válasz több választást is megenged: „Lehet, hogy kettő együtt és egyszerre”, de végül győz az ember, a művész. „Edith Piaf több volt mint ember, ő egy jelenség volt. Élete és életvitele megegyezett azzal, ami a csillagokban a számára meg volt írva. Anyja eltaszította magától, az utcán nőtt fel. Szeretetre éhezett, de képtelen volt szeretetet adni, vagy elfogadni. Hiszen a szeretőivel bánt a legkegyetlenebbül. Mindenkit megpróbált átformálni, kivéve saját magát. Pedig saját magával volt a legkevésbé megelégedve. Boldogságra vágyott, ám csak ritkán tudta elhitetni magával, hogy boldog, hiszen tapasztalatból tudta, hogy a szomorúság ott ólálkodik körülötte. Ezért csinált mindent felfokozottan. Amikor nevetett, akkor harsányan nevetett, amikor sírni kezdett, alig tudta abbahagyni, ezek az ellentétes érzelmek korán megölték a szívét és naponta téptek bele a lelkébe.
– Nekem a közönségem az igazi családom – vallotta Piaf.
S közben olyan énekesek útját egyengette, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Eddie Constantin és Georges Moustaki. Akárhogy élt is ez a szerencsétlen asszony, gyönyörű örökséget hagyott ránk: apró örömeit, önpusztító fájdalmát mintegy háromszáz sanzon-felvétel őrzi. A szenvedés és a semmi között ő mindig a szenvedést választotta. Csak csodálnunk kell őt ezért.”
Tornai József Kossuth- és József Attila-díjas író, költő két verset írt Piafról. A versmagyarázatokat is tartalmazó Miért sírnak a metaforák? című kötetében írja a Piaf című verse után költő: „Edith Piaf nekem mindig azt jelentette, hogy az emberi egzisztencia képes visszabeszélni az égnek, a semminek. Azt jelentette, hogy ha változtatni nem is, önmagát érvényesíteni a föntebb valóval szemben képes teljes méltóságával. S minél nyomorúságosabb, mint biológiai képtelenség, mint sorsnak alávetett pária, annál szabadabb, mint hang, mint tiltakozás. Piaf egész léte és egész énekesi útja tiltakozás volt. Ezért hallgatom úgy, mint kinyilatkoztatót, ezért nézem meg akárhány életrajzi és dokumentumfilmjét…”
Keresse a Piaf-könyveket, kottákat, hangfelvételeket a könyvtárban! A Zenemű és médiatár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületének II. emeletén található.
Négy miskolci intézet fogott össze annak érdekében, hogy felmérjék és közzétegyék mindazt, ami Lévay József személyéhez vagy munkássághoz kötődik, és Miskolcon fellelhető – a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, a Herman Ottó Múzeum és a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Lévay József Muzeális Könyvtára. 
Megelevenednek a mesefigurák, megszólalnak az állatok és a nézőket is kalandra hívja a Raklap Színház Illés Adrienn legújabb kötete, a Cintányér kalandjai című mesekönyv bemutatóján, december 11-én, pénteken délután 4 órától a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.)
Aranypofácska az idősebb gyermekeknek, az örökifjú felnőtteknek is ismerős lehet. Ő az egyik szereplője annak a hörcsögvilágnak, amelyben azt hirdeti Hörcsi Lajos: „Csak magaddal törődj, fiacskám, senki mással!”, és egyébként is: „Szemesnek áll a világ!” Ugye hallottak már ilyet? De a címszereplő, Aranypofácska bizony szegény és szerencsétlen figura. Az örök lúzer. Nincs is semmije, csak egy gitárja, meg egy buta kis dalocskája, és a kérdés: hogy lehet ebben a könyörtelen hörcsögvilágban normálisan élni?! Erről szól a mese. És jönnek sorban a szereplők: Güzü néni, Ürge Gyurka, Ődöngő Dongó Dániel, Galád Görény, ahogy Fésűs Éva kitalálta és Szekeres Erzsébet megrajzolta őket. (Ha valaki magára ismerne ezekben a mesefigurákban, az csak a véletlen műve, viszont a szomszéd és a kolléga is nagyon gyanús lehet. Bocs.) 
A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Miskolc mezővárosi rangra emelésének 650. évfordulója alkalmából 4 fordulós várostörténeti játékot hirdetett. A felhívás szerint "a november közepéig tartó játék végén a három legtöbb pontot elérő résztvevő könyvutalványt és értékes könyvcsomagot nyer.
„Hej, Rákóczi, Bercsényi, Magyarok híres vezéri…” – a kuruckesergőt ma is gyakran éneklik, amikor a Rákóczi-szabadságharcról, az azt követő megtorlás időszakáról esik szó. A nótában szereplő Bercsényi az az egykori kuruc főgenerális – gróf Bercsényi Miklós –, aki a hagyomány szerint így kiáltott fel az 1707-es ónodi országgyűlésen: „Eb ura fakó, József császár nem királyunk!” Ez az indulatos kijelentés indította el a Habsburg-ház trónfosztásának gondolatát. 
Beszélgessünk…címmel tudományos népszerűsítő sorozatot indított októberben a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja, valamint a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár. A harmadik előadás november 19-én, csütörtökön délután fél 5-kor kezdődik. Címe: Beszélgessünk a feminizmusról! A meghívott előadó: dr. Hell Judit filozófus, a Miskolci Egyetem oktatója.